Trianon meg az Internet
a HUNSOR online cikke
írta Gergely Tamás

Minden nagy svéd lapban a szerző aláírása alatt ott szerepel annak e-postacíme, mikor lesz ez így a romániai magyar sajtóban? Nem holnap, egészen biztos. Nem azért, mintha nem lenne minden romániai magyar lap szerkesztőségének legalább, ha a cikkíróknak nem is, e-postacíme, hanem hogy mikor lesz érdemes a címet közölni. Kitenni ugyanis akkor érdemes, ha van olvasó, aki használja. Ez jut eszembe Debreczeni Évának a Romániai Magyar Szó március 3-i számában közölt Mi is kéne még…? című jegyezetét olvasván.


Aminek lényege, hogy státusz-törvény helyett a magyar kormánynak számítógépet kellene küldenie minden erdélyi magyar családnak, illetve internet-bérletet biztosítania, így legalábbis a világháló virtuális valóságában tudná egyesíteni a határok által szétszakított nemzetet.

A jelige, amit Debreczeni Éva idéz: "A Trianon-örökség kommunikációval visszavonható" az Internetcsinálók című interjúsorozatnak a mottója, a sorozat a Brassói Lapok számára készül, de a lapban való megjelenés után megjelenik a Brassó-Stockholm honoldal ALPHA rovatában, összegyűjtve jelenleg is ott van, ajánlom az olvasó figyelmébe, internetcíme:

http://www.oocities.org/istjan/intercsi/intercsi.htm . A fenti mondatot pedig Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője idézi a vele készített interjúban; akit idéz, az Nyírő András, magyar internet-guru, az Internetto legendás főszerkesztője, s az idézett mondat tökéletesen illik az egész Internetcsinálók sorozatra, eddigi formájában ugyanis a szórványban élő, a romániai magyarság internetezésének valóságát járja körül, arra keres választ, mennyire valósul meg a Trianon-örökség visszavonása a weben. Ellenpontként szerepel például a lapp minta: egy jokkmokki fiatal lapp tanár, Henrik-Micael Kuhmunen az Európia Unió pénzén olyan weboldalt hozott létre, amely összekapcsolja a négy országban élő lappokat, létrejött tehát, legalábbis a világhálón, a határok nélküli Sápmi (Lappföld).

Debreczeni Éva a nyugati magyar weboldalakat dicséri, hogy azok többet tettek, mint a magyar kormány az elszórtan élő magyarok egyesítése terén, de az igazság az, hogy ezek önmagukban igen kevésre képesek. Kormos László, a Hunsor weblap főszerkesztője, az egyik megkérdezett "internetcsináló" a Magyarok Világszövetségét említi, mint olyan szervezetet, melynek feladata lenne egy nagy magyar internetháló megszervezése. Patrubány Miklóstól remélhetőleg választ is kapunk a Kormos László kérdésére, bár azt mindannyian sejtjük: addig, amíg a Világszövetség anyagi gondokkal küzd, nem fog internet-szerver építésén dolgozni, sem számítógépeket küldeni Magyarország határain túlra. Valahol máshol kell keresni tehát a megoldást. Király József, a Szilikon-völgyben székelő Mindmaker nevű cég vezetője, aki zseniális ötletét megvalósítva most építi ki a Magyar Internet Világrádiót, a magyar kormánynak, a Magyarok Világszövetségének anyagi támogatása nélkül, a vele készített interjúban a Világrádióhoz hasonló vállalkozásról beszél, igaz, egyelőre még igencsak jövő időben, a Magyar Internet Portálról.

De ha nagyon hamar jelenné is válik a Király József jovő ideje, akkor is nagyon távol fognak állni tőle azok, akik nem élhetnek a lehetőséggel. Nem hiszem azt, hogy a magyar kormány minden romániai magyar családnak számítógépet tudna adományozni és internet-bérletet váltani, mint azt Debreczeni Éva javasolja, bár a státusz-törvénynek a kidolgozására költött pénzből legalább száz gépre futná, viszont "ezt" a százat vagy másik kétszázat, el lehetne helyezni olyan magyar intézményeknél, ahol bármelyik magyar hozzáférhet - ingyen, vagy jelképes összegért, az internetbérletet pedig meg lehetne szervezni azok segítségével, akik profitálhatnak abból, hogy a romániai magyarság internetezik, kisebb-nagyobb cégekre, társadalmi szervezetekre gondoltam, akiknek van pénzük arra, hogy Erdélyben reklámra fordítsanak.

Mondhatja természetesen bárki, hogy dehogyis kell internet annak, akinek egy papírújságra nem futja, esetleg még a betevő falatra sem. A helyzet mégsem ilyen egyszerű. Főleg azok számára nem az, akik nagyon a szórványban élnek. A lapp példáról kinek nem jutottak eszébe a csángók, s ma Erdélyben, Vajdaságban, más olyan vidéken, ahol a magyarok kisebbségben vannak, melyik családnak nem él legalább egy tagja küldföldön, még ha csak ideiglenesen is. Az internet nem luxus, hanem szükséglet. Összefog közösségeket, egyesít családokat. Ráadásul az internethozzáférhetőség gyors megteremtése elősegítené a kisebbségben élők felzárkózását az anyaország magyarjaihoz.

Gergely Tamás, Stockholm
gergely90@hotmail.com

a Brassó-Stockholm honlap szerkesztője