 |
|
A státustörvény ismertetése
Szabó Tibor, a HTMH elnökének sajtótájékoztatójáról, Budapest 2001.,Február
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezetről, közkedveltebb nevén státustörvényről sajtótájékoztatót tartott Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke
Kedvezmény és támogatás a határon túli magyaroknak
A múlt héten sajtótájékoztatóra hívta össze Budapestre a határon túli médiák vezető képviselőit Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, a téma a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet volt, azaz közkedvelt nevén a státustörvény. A jogszabály elemzése kapcsán talán fontos lenne a törvény elkészítését indukáló politikai folyamatokkal kezdeni a kedvezményeket és támogatásokat tartalmazó státustörvényt. Ezek szerint 1996-ban, tehát még a Horn-kormány idején került sor az első magyar--magyar csúcstalálkozóra, amely ezután szinte évente megrendezésre került valamennyi magyarországi parlamenti párt egyetértésével és részvételével. 1999 februárjában határozták el a résztvevők a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megalakítását, amelyet az Országgyűlés elfogadott, üdvözölte meghozatalát és feladatul szabta a kormánynak a MÁÉRT munkájának segítését. A kormány ennek alapján hozta létre azokat a szakértői bizottságokat, amelyek a határon túli magyarsággal való -- oktatási, kulturális, gazdasági -- kapcsolatok elősegítése céljából ajánlatokat készítenek a kormány számára. A bizottságban a határon túli szervezetek mellett tagként részt vett minden parlamenti párt képviselője. A MÁÉRT 1999. novemberi ülésének zárónyilatkozatában -- amelyet valamennyi résztvevő elfogadott -- fogalmazódott meg az az igény, hogy a kormány vizsgálja meg egy, a határon túli magyarok magyarországi státusára vonatkozó törvényi szabályozás lehetőségét. A résztvevők akkor reményüket fejezték ki, hogy egy ilyen törvény megalakulása a legszélesebb konszenzus mellett történjen.
A TÖRVÉNY CÉLJA
A szakértői bizottságok 1999 novemberét követően többször megtárgyalták a törvény egyes területeinek szabályozási elképzeléseit, majd az ezek kapcsán készült koncepciót a HTMH és a Külügyminisztérium alakította szövegtervezetté. Ezt a tervezetet tárgyalta meg 2000 decemberében a MÁÉRT ülése; az ott elhangzott javaslatok beépítése a tervezetbe megtörtént. Az idén januárban megkezdődött az említett tervezet közigazgatási egyeztetése. A törvény elkészítésének ebben a fázisában alakították ki a különböző tárcák a törvénytervezettel kapcsolatos álláspontjukat, s tették meg észrevételeiket, javaslataikat. A közigazgatási egyeztetést követően a törvénytervezet a kormány ülésének napirendjére került, amely döntött arról, hogy a tervezetet immár törvényjavaslatként az Országgyűlés elé terjeszti. A tervek szerint márciusban fog megkezdődni a törvényjavaslat érdemi vitája, és valószínűleg még a tavaszi ülésszak során elfogadja azt a magyar parlament.
A törvény alapját képező koncepcióban megfogalmazott általános érvényű cél az, hogy Magyarország a szomszédos államokban élő magyaroknak nyújtott egyes kedvezményekkel és támogatásokkal is hozzájáruljon a közvetlen politikai és gazdasági környezete stabilitásának megszilárdításához, ily módon elősegítve Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz, valamint az egész közép- és kelet-európai térség közeledését az euroatlanti szervezetekhez. A tervezett törvény elfogadása egy történelmi adósság törlesztését jelenti: 80 év óta először kerülnek rendezett viszonyba a határon túli magyarok az anyaországgal, ami konkrét tartalommal is megtölti azt a magyarországi parlamenti pártok mindegyike által osztott elvet, amely szerint a határon túli magyarok a magyarság szerves részét képezik. A törvény elfogadásával egyidejűleg állami közfeladattá minősül a magyar Alkotmány 6. paragrafusának 3. bekezdésébe foglalt kötelezettség, amely szerint "a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását".
A tervezett törvény hatálya alá tartozó személyeknek biztosított kedvezmények és támogatások szabályozása során kettős célt kívánnak megvalósítani: úgy szolgálni a határon túli magyar közösségek fennmaradását, tagjaik nemzeti azonosságtudatának megőrzését, hogy egyúttal a szülőföldjükön való megmaradásra ösztönözzönek. Ezt szolgálják a tervezetbe foglalt azon támogatások, amelyek felhasználására kizárólag a szülőföldön kerülhet sor, de pszichológiailag ugyanilyen hatása lehet a Magyarországon nyújtott kedvezményeknek és támogatásoknak is. Ez a pszichológiai hatás talán Takács Csabának, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnökének a szervezet Maros megyei székháza január 19-ei ünnpelyes avatásán mondott szavaival érzékelhető a legszemléletesebben, miszerint a státustörvény "egyesek szerint azért fontos, hogy jól érezzük magunkat Magyarországon, de én azt hiszem, hogy azért is fontos, hogy jobban fogjuk érezni magunkat itthon, mert tudjuk azt, hogy bármikor jól fogjuk érezni magunkat Magyarországon anélkül, hogy végleg letelepednénk".
A törvény várható, szülőföldön megtartó hatását jelzik a tavalyi év folyamán a budapesti székhelyű Balázs Ferenc Intézet által 291 kutatási ponton (határon túli magyar településen) végzett felmérés eredményei is. Ennek során összesen 2075 kérdőívet töltöttek ki, s a vizsgálati célok között szerepelt többek között annak a tisztázása, hogy a törvény bevezetése milyen hatással járna a határon túl élő magyarság elvándorlási szándékai és szülőföldjén való maradása szempontjából. A regisztrált adatok mindegyik vizsgált régióban egyértelműen azt jelzik, hogy a törvény hatályba lépése kétséget kizáróan a szülőföldön való megmaradást ösztönözné. Az adatok tükrében minden oly módon jelenik meg, hogy még a schengeni határokkal "súlyosbított" kapcsolattartás/elszigetelődés esetén a felvidéki magyarok 27,1 százaléka, az erdélyiek 33,3 százaléka, a vajdaságiak 35,7 százaléka és a kárpátaljaiaknak pedig közel fele (49,1 százalék) mérlegelné az áttelepülést, a törvényben előirányzott jogosítványok biztosítása esetén az elvándorolni szándékozók részaránya a fenti sorrendben 11 százalékra, 16,6 százalékra, 8,9 százalékra és 14,9 százalékra tehető, vagyis mintegy 50 százaléktól 75 százalékig terjedő mértékben csökken.
Az elmúlt időszakban a határon túli magyarság demográfiai mutatói nem mondhatni, hogy pozitívan alakultak, különösen így van ez a szórványmagyarság körében. A törvényalkotók szerint a jogszabály e tekintetben is kedvező hatást fog kiváltani: már a jövő évi több országban is esedékes népszámlálások során javíthat a nemzetiségi arányokon az a lehetőség, hogy a magyar kisebbség tagjai a törvény által biztosított kedvezmények és támogatások révén kerülhetnek kapcsolatba egy velük törődő és gazdaságilag dinamikusan fejlődő anyaországgal.
MIÉRT NEM A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL SZÓL A TÖRVÉNY?
A külhoni állampolgárságra vonatkozó elképzelés a törvény vázolt célkitűzéseihez érdemben nem jelent hozzájárulást, tényleges tartalmát illetően ugyanis egyetlen tekintetben megy tovább a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezetbe foglaltaknál, nevezetesen a kedvezményes (vízummentes) nyugati utazásokhoz szükséges útlevél rendelkezésre bocsátásában. Ezzel viszont a felmerülő és áthidalhatatlannak tűnő jogtechnikai nehézségeken -- anélkül, hogy ezek részleteibe bocsátkoznánk, elsőként mindjárt azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy lehetséges-e a mai korban valamely államon belül kétféle állampolgársági jogintézmény kialakítása és működtetése -- túl, az az alapvető probléma, hogy a magyar államnak nincs, és belátható időn belül nem is lesz elegendő ereje ahhoz, hogyha valamely velünk szomszédos állam vízumlistán van az Európai Unióban, akkor olyan státust tudjon kiharcolni az érintett országban élő magyaroknak, amely mondjuk Londonig tartó utazási lehetőséget biztosít a számukra. Ennek jelenleg nem adottak a nemzetközi jogi és nemzetközi politikai előfeltételeit. Ugyanakkor nem látnak semmiféle szignifikáns összefüggést a Kárpát-medencei magyarság önazonosság-tudatának megőrzése és kedvezményes nyugati utazás lehetősége között. Ez az összefüggés az anyaországgal való zavartalan kapcsolattartás, a Magyarországra történő szabad utazás vonatkozásában áll fenn, erre az összefüggésre pedig a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet messzemenően tekintettel van.
Gyakorlatilag mindebből az világlik ki, hogy a státustörvény elfogadása nem jelent kettős állampolgárságot a határon túl élő magyarok számára. Arra a kérdésre, hogy miért nem a kettős állampolgárságról szól a törvény, az a válasz, hogy a kettős állampolgárság mint jogintézmény tekintetében minden szomszédos országnak mások és mások az adottságai. Van olyan Magyarországgal szomszédos ország (például Ukrajna), amelynek rendelkezései ezt a lehetőséget kizárják, máshol (mint Románia esete) a kettős állampolgárság kizáró ok bizonyos közhatalmi, állami tisztségek betöltésére (példa erre Kincses Előd esete, aki a fent említett ok miatt nem indulhatott a novemberi romániai képviselői választáson). A magyar kormány nem zárkózik el a kérdéskör megvitatásától a MÁÉRT-en belül. A kérdés azonban az, hogy a kettős állampolgárság bevezetése nem járna-e nagyobb méretű áttelepüléssel. Bizonyos felmérések szerint éppen ehhez járulna hozzá.
KI SZÁMÍT JOGOSULTNAK?
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló megalkotandó törvény jellegét tekintve kerettörvény, amelyben az említett személyek részére juttatott egyes kedvezmények meghatározása szempontjából az alapvető, elvi jellegű rendelkezések kapnak helyet, a végrehajtási rendeleteket szaktárcák dolgozzák majd ki. Hogy valójában miért is kerettörvény és miért nem részletes kódex, arra keressük most a választ. A jogtudomány szakértői bizonyára hosszan ecsetelhetnék -- esetenként talán nem is csak egymással, hanem még önmagukkal is vitázva -- egyik vagy másik megoldás előnyeit és hátrányait. "Rendes" körülmények között ezt a vitát konkrétan a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény esetében is le lehetett volna folytatni. Ezúttal azonban nincsenek "rendes" körülmények, a törvénynek mindenképpen még Magyarország EU-csatlakozása előtt kell hatályba lépnie, s nem csupán a "fair play" szabályaira való tekintettel, hanem azért is, mert össznemzeti érdekeink azt diktálják, hogy tiszta helyzetet teremtsenek a csatlakozás utáni időkre. Emellett ez a kinyilvánított véleménye és elvárása az Európai Unió érintett biztosának is. A legutóbbi nizzai EU-csúcs igazolta azt a korábbi magyar munkahipotézist, hogy 2003. január 1-jét követően bármely napon felvételt nyerhet Magyarország az Európai Unióba. Ha 2003. január 1-je nem is tűnik a legvalószínűbb időpontnak -- 2004. vagy 2005. január 1-jének talán nagyobb a realitása --, de ezzel együtt ez az elvi lehetőség mind a mai napig fennáll, és rövid számolás alapján ennek elegendőnek kell lennie annak megértéséhez, hogy a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénynek legkésőbb 2002. január 1-jén hatályba kell lépnie.
A hatályba lépéshez pedig nem elegendő elfogadni a normaszöveget, hanem rengeteg gyakorlati szervezőmunkát is el kell végezni. A törvény elfogadása és hatályba lépése között körülbelül jó fél évnek kell eltelnie, ezért van szükség megfeszített ütemű munkára. A vázolt körülményekkel és követelményekkel a kerettörvény jelleg van összhangban, amely nagyobb lehetőséget ad a részletes szabályozások, rugalmas, időigényes törvényhozási procedúra nélküli, menet közbeni finomításra, pontosításra. Minden alapot nélkülöz tehát az a határon túli magyar sajtóban megjelent interpretáció, amely -- más országok gyakorlatának kedvezőtlen tapasztalataiból kiindulva -- a kerettörvény jellegben olyan "alkalmazási metodológiák -- veszélyét gyanítja, amelyek "rendszerint az alaptörvény értelmét, jellegét is korlátozzák."
Az időtényezőről, a hatályba léptetés sürgető szükségességéről kifejtettek egyúttal magyarázatként és válaszként szolgálnak az előkészítés folyamatának alaposságát, annak mélységét bírálóknak is.
A STÁTUSTÖRVÉNY HATÁLYA
A törvény egyik sarkalatos pontja a személyi és a területi hatály meghatározása. A törvény a Romániában, a Szlovák Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, az Ukrajnában, a Horvát Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban és az Osztrák Köztársaságban állandó lakhellyel rendelkező nem magyar állampolgárságú magyarokra terjedne ki. A törvény tehát -- utalva arra, hogy a szórványmagyarságra vonatkozóan más jellegű szabályozásra van szükség -- a szomszédos országokban élő nemzeti kisebbségi magyarokra vonatkozik. A megkülönböztetés alapjául a következő indokok szolgálnak: a szomszédos országokban jelenleg élő magyarság, illetve a jelenleg ott élő magyarok felmenői a párizsi békeszerződések folytán legnagyobbrészt akaratukon kívül kerültek kisebbségi sorsba; a magyarság az úgynevezett utódállamokban él nagy számban, és földrajzilag pontosan meghatározható területen.
A törvény koncepciójának elveiből kiindulva olyam megoldásokat kell alkalmazni, amelyek a jogalanyok szülőföldjükön maradását szorgalmazzák, és nem támogatják Magyarországra történő áttelepülésüket. Ezért e jogok gyakorlásából ki kell zárni azokat, akik már magyar állampolgárok vagy akik magyarországi állandó tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. (Ennek indoka a következő: a magyar Alkotmány 6. paragrafuásnak 3. bekezdése alapján az állami felelősség azokkal a magyarokkal kapcsolatban áll fenn, akik Magyarország határain kívül élnek.)
BÜNTETŐ SZANKCIÓK NINCSENEK
A törvénytervezet néhány bírálója azt sérelmezi, mintha a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény "büntetni", "szankcionálni" kívánná az áttelepülni szándékozókat, holott pusztán arról van szó, hogy ez a törvény nem kívánja őket támogatni ebbéli szándékuk megvalósításában. Az áttelepülés szabályait a törvénytervezet nem érinti.
Annak eldöntésében, hogy ki számít jogosultnak, tartalmilag nem a magyar állam, hanem az a határon túli magyar közösség az illetékes, amelyben a kérdéses identitású személy él. A kedvezményre való jogosultság feltételét az képezi, hogy aki a kedvezményeket igénybe kívánja venni, nyilatkozzék arról, hogy ő magyarnak vallja magát, továbbá rendelkezzék a szomszédos államokban működő -- a magyar kormány által elismert -- szervezet ajánlásával. Az ajánlás a MÁÉRT decemberi ülésén, a határon túli magyar szervezetek képviselőinek teljes egyetértésével megfogalmazott kritériumok alapján születik meg. Az ajánlást a szervezet megküldi a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény által kijelölt magyarországi hatóságnak, amely a kérelem elfogadása esetén arcképes "Magyar igazolvány"-t állít ki. A tervezet részletesen meghatározza azokat az eseteket is, amikor az igazolványt -- például a jogosult kiutasítása, az ajánlás visszavonása stb. -- a hatóságnak vissza kell vonnia. Az igazolványt a felnőttkor idejére vonatkozóan ötévente kell újítani, a 18. év előtt és a 60. év után ez nem szükséges.
MIÉRT VAN SZÜKSÉG AJÁNLÓ SZERVEZETRE?
A vázolt ajánlási mechanizmus révén a határon túli magyar közösségeket képviselő, ún. ajánló szervezetek egyfajta közjogi közvetítői szerepet kapnak. A magyar igazolvány kiállítására vonatkozó igényt az állam az ő ajánlásuk alapján bírálja majd el, ami e közjogi szerepnek a határon túli szervezetekhez való delegálását jelenti a magyar állam által. Lehet úgy érvelni, hogy rögzítse a magyar törvényhozás, milyen kritériumok alapján válhat valaki a magyar igazolvány tulajdonosává, s ebben az esetben az ajánló szervezetek kiiktathatók a törvényből. Ezek a vélekedések azonban figyelmen kívül hagyják, hogy a határon túli magyarságnak arra van szüksége, hogy megerősödjék, megerősödni pedig úgy tud, ha jogosítványokkal ruházzák fel -- ez viszont csak egységes szisztéma szerint képzelhető el. Ha bármelyik elem hiányzik, akkor a törvény az egyének szintjén ugyanolyan eredményesen működhet, de nem lesz képes szolgálni azt a rendkívül fontos közösségi célt, hogy a határon túli magyarokat -- mint egységet -- a közösségek megerősítésén keresztül sikerüljön támogatni. És akkor még nem is érintettük azt a gyakorlati problémát, hogy aligha lenne könnyebb Budapesten elbírálni, a törvény jogalanyának tekinthető-e az érintett ukrajnai magyar vagy moldovai csángó személy, mint adott esetben a helyszínen, a határon túli magyar szervezetek közreműködésével.
A törvény, mint magyar jogszabály, nem határozhatja meg, hogy a szomszédos szuverén államokban melyik szervezet legyen az, amely az említett ajánlás kibocsátására felhatalmazást kap a helyi magyar közösségtől, továbbá azt sem, hogy e szervezet milyen összetételű legyen, illetve hogy jogi személyként milyen formában működjön. A törvény végrehajtásának garanciáját az jelenti, hogy csak a magyar kormány által ajánló szervként elfogadott szervezet ajánlása teremti meg a kérelmező számára a "Magyar igazolvány" megszerzésének lehetőségét. Ugyanakkor a MÁÉRT múlt év decemberi ülésén az ott képviselt valamennyi határon túli magyar szervezet egyetértett abban, hogy nem valamely már meglévő szervezet tölti majd be az ajánló szervezet szerepét, hanem egy új, széles bázison alapuló szervezet jön majd erre a célra létre, a reprezentatív határon túli magyar társadalmi szervezetek, egyházak által jelölt, köztiszteletben álló, kiemelkedő közéleti személyiségekből.
A FIGYELEMBE VEHETŐ KRITÉRIUMOKRÓL
A MÁÉRT decemberi ülésén egyeztetett kritériumrendszer szerint az ajánlás kiadásához a magyar nemzethez való tartozás írásban történő kinyilvánítása és az ajánlás igénylése, valamint a magyar nyelv ismerete szükséges. Az ajánló szervezet különleges méltánylást kívánó körülmények esetén eltekinthet a magyar nyelvtudástól, ha a kérelmező személy eleget tesz az alábbi feltételek egyikének: a) az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván; b) szülei közül az egyik magyar nemzetiségű; c) házastársa rendelkezik magyar igazolvánnyal; d) valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja; e) valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon; f) magyar oktatási nyelvű közoktatási intézménybe járt legalább négy évet vagy gyereke(i) magyar oktatási nyelvű közoktatási intézménybe jár(nak). Ha a kérelmező a felsorolt feltételeket hitelesen igazolni tudja, az ajánlást származására, vallására, politikai hovatartozására tekintet nélkül meg kell adni.
A vázolt ajánlási rendszer automatizmusa maga is komoly garanciát jelent a közösen kimunkált kritériumok érvényesítésére. Ez a mechanizmus, az ajánló szervezetek jelzett összetétele meglehetősen valószínűtlenné teszi visszaélések előfordulását. Ha azonban mégis sor kerülne ilyen jelenségekre, a mechanizmus képes mintegy "önmagát korrigálni", hiszen az ajánló szervezet érintett tagját vagy tagjait delegáló szervezetek tekintélyük, az adott határon túli magyar közösség körében élvezett megbecsülésük megőrzése érdekében bizonyosan rövid úton visszahívják, és új jelöltekkel váltják fel az adott személyeket, a végső döntés meghozatalakor pedig ugyancsak mód van korrekcióra, mivel a törvénytervezet szerint a külügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy az ajánlást rendkívüli méltánylást igénylő esetben nyilatkozatával pótolja.
Kedvezmények és juttatások alanyi jogon
A státustörvény eddigi ismertetése során kiderült, hogy a jogszabály hatálya alá csak a Magyarországgal szomszédos országban élő magyar személy kerül, aki ezt saját maga kéri. Minthogy a törvény hatálya alá kerülés egyik feltételét jelentő "Magyar igazolvány" kiadásának a magyar nemzetiséghez tartozásról szóló, szabad identitásvállaláson alapuló nyilatkozaton kívül további feltétele is van, önmagában a törvény hatálya alá tartozás vagy annak hiánya, illetve a "Magyar igazolvány"-nyal rendelkezés nem minősíti az adott személynek a magyar nemzethez tartozását. Az igazolvány lesz az a dokumentum, amely feljogosítja az érintetteket a kedvezmények és a támogatások igénybevételére. Ez olyan arcképes közokirat lesz, amelyet a magyar állam állít ki az ezt igénylő határon túli magyar személy részére, személyesen őrá szabottan. Ennek a közokiratnak a kiállítása azt fogja jelenteni, hogy a magyar állam éppúgy közösséget vállal az okmány tulajdonosával, amiként -- ez esetben nemzetiségre való tekintet nélkül -- a magyar állampolgárokkal is.
A szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény ideájának felmerülése óta ismétlődően és gyakorlatilag folyamatosan hangoztatják a politikusok és szakértők egyaránt, hogy a törvény személyi hatálya alá tartozó kör képezi mérlegelés tárgyát, s nem pedig az, hogy "ki a magyar". Ennek ellenére gyakori az ezzel kapcsolatos félreértés. Valószínűleg elsősorban ebből adódnak a határon túli magyar sajtó hasábjain esetenként megjelenő sértődött reakciók is, amelyek megalázónak és bürokratikusnak tartják a "magyarság-igazolás" megszerzését. Úgy tűnik, sokan nem értik: az igazolványra nem a határon túli magyarok (mint a törvény potenciális jogalanyai) vegzálása, hanem az adott szomszédos ország lakosságának kedvezményekre nem jogosult összes egyéb csoportjához tartozók kiszűrése céljából van szükség. Ezt igazolja az is, hogy az igazolvány kérelmezéséhez nincs szükség hosszadalmas utánjárást igénylő igazolásokra és okmányokra. A magyar nyelvtudás vagy az azt helyettesítő altenatív kritériumok valamelyikének teljesítése egyszerűen igazolható.
A KEDVEZMÉNYEKRŐL ÉS A TÁMOGATÁSRÓL
A törvénytervezet egyértelműen megkülönbözteti a határon túli magyaroknak biztosított "kedvezmények" és "támogatások" fogalmát. A kedvezmény olyan juttatást jelent, amelyet a határon túli magyar alanyi jogon, tehát külön mérlegelés nélkül élvezhet. Ezzel szemben a támogatás kifejezés alatt említett juttatások soha nem járnak automatikusan, azok iránt mindig pályázat útján egyedi kérelmet kell benyújtani az érintettnek. Ez a megoldás biztosítja, hogy az erre feljogosított személyek által kért támogatásokat Magyarország teherbíró képességének figyelembevételével lehessen rangsorolni, és differenciáltan kielégíteni. Megjegyzendő, hogy az érintettek szülőföldjükön kizárólag támogatásokat igényelhetnek, alanyi jogon járó kedvezményt a törvénytervezet számukra ott nem biztosít.
A státustörvény legutolsó változata a legfontosabb kedvezményeket és támogatásokat a kultúra és a tudomány területén a művészeti és tudományos díjak adományozásának és ösztöndíjak biztosításának, valamint az akadémiai köztestületi tagságnak a határon túli magyarságra történő kiterjesztésében, továbbá a könyvtári szolgáltatások igénybevételének lehetőségében (a Magyarországon élő magyar állampolgárokkal azonos jogokat alanyi jogon biztosító kedvezmények); az oktatás területén a felsőoktatási részképzés és a kihelyezett tagozatokon folytatott tanulmányok biztosításában, a köz- és felsőoktatásban, a diákigazolvány igénybevételében, egyfajta közalkalmazotti igazolvány (pedagógusigazolvány) lehetőségében, a könyvtárak, levéltárak használatának a lehetőségében, a pedagógus-továbbképzés lehetőségében, a szaktárgyi versenyeken való részvétel biztosításában; a munkavállalás területén a törvény hatálya alá tartozó személyek évente három hónapos, automatikus engedélyezési eljárás vagy regisztrálás melletti munkavállalásának lehetőségében, s ezzel a magyarországi fekete gazdaság részleges "kifehérítésében", a határon túli munkavállalók kiszolgáltatottságának visszaszorításában; az egészségügyi és szociális ellátás területén a Magyarországon nyújtandó egészségügyi szolgáltatások meghatározott köre alapítványi keretek között történő igénybevételének lehetőségében rögzítik.
A tömegtájékoztatás tekintetében a tervezet a határon túli magyarokról szóló, valamint a határon túli magyarok számára a Magyarországról és a magyarságról szóló, a magyar és az egyetemes szellemi és kulturális értékek közvetítését, a Magyarországról és a magyarságról alkotott kép tárgyilagos kialakítását, valamint a kisebbségi magyar közösségek azonosságtudatának, anyanyelvének, kultúrájának megőrzését szolgáló információk magyarországi közszolgálati hírközlő szervek által történő összegyűjtését és továbbítását irányozza elő. A tervezet rögzíti továbbá, hogy a határon túli magyarság számára közszolgálati televízióműsor készítését és sugárzását biztosítja az anyaország, s az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat a központi költségvetés fedezi.
UTAZÁSI ÉS EGYÉB DÍJKEDVEZMÉNYEK
Külön figyelmet érdemelnek -- mivel éppen a határon túli magyar szervezetek kérésére kerültek a tervezet legutolsó változatába -- a beutazás megkönnyítéséről szóló rendelkezések: a törvénytervezet megfogalmazása szerint a törvény hatálya alá tartozó személyek mindenkor a Magyarország által biztosítható legnagyobb kedvezményben részesülhetnek. Ez a mai kedvezmények, illetve szabályozás tükrében azt jelenti, hogy amennyiben lesz olyan szomszédos ország, amely nem Magyarországgal egyidőben lép be az Európai Unióba, és az EU vízumkényszert érvényesít vele szemben, akkor Magyarország olyan tartós vízumot fog kiadni az ebben az országban élő határon túli magyarok számára, amely összhangban van az EU-szabályozással, ugyanakkor biztosítja a zavartalan kapcsolattartást.
Az utazási díjkedvezmények a kapcsolattartást, valamint az egyéb, Magyarországon biztosítható kedvezmények és támogatások igénybevételének elősegítését hivatottak szolgálni, így a 6 évesnél fiatalabbak és a 65 évesnél idősebbek a magyarországiaknak nyújtott kedvezményekhez hasonlóan ingyenesen utazhatnak magyarországi távolsági busz- és vonatjáratokon, míg mások évente négyszer 90 százalékos kedvezményt vehetnek igénybe.
A törvényben meghatározott kedvezmények és támogatások anyagi alapját -- különös tekintettel a támogatások más országokban történő igénybevételére -- mind Magyarországon, mind pedig az egyes országokban létrehozott közhasznú szerveztek nyújtanák. Ezek -- a magyarországi, valamint az egyes határon túli -- szervezetek egymással polgári jogi szerződéses rendszerben működnének együtt. A támogatások odaítélése nyilvánosan meghirdetett pályázatok alapján, a támogatás feltételeinek konkrét meghatározásával és az ellenőrzés lehetőségének kikötésével történne. A határon túli magyarság anyagi támogatását szolgáló közhasznú szervezetek rendszere a Hungaria Televízió Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Közalapítvány, valamint az Apáczai Közalapítvány létrehozásával és működtetésével bizonyos fokig már létrejött. Tevékenységük körébe és -- a fentiekkel összefüggésben -- a létrehozásukról rendelkező okiratok áttekintésével, a szükséges módosítások elvégzésével, továbbá a szomszédos országokban a hasonló céllal létrehozott magyarországi közhasznú szervezetekkel együttműködve a támogatások elbírálásával, folyósításával és a felhasználásuk ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat ellátni képes közhasznú szervezetek létrejöttével kiépül a határon túli magyarság Magyarországon és szülőföldjén történő támogatásának egységes, összehangolt rendszere.
A törvénytervezet bírálói meglehetősen gyakran hangoztatják, hogy a határon túli magyarság helyzetének ígért jogi rendezése az eredeti elképzeléshez képest zsugorodott, más megfogalmazásban a kormányzat indokolatlanul felfokozott várakozásokat gerjesztett a határon túli magyarság körében, s ezekkel nincs összhangban a státustörvény tervezete. Valójában a törvény gondolatának felmerülésekor is a jogosultságok és kedvezmények lényegében ugyanolyan körére vonatkoztak az elképzelések, mint jelenleg. Más kérdés, hogy a határon túli magyarság körében jelentkeztek bizonyos felfokozott várakozások, ami a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi, december 13--14-i ülésén is szóba került. Bár a részvevők -- s különösen a magyarországi parlamenti pártok -- véleménye e tekintetben némileg megoszlott, a kormányzatot aligha érheti olyan szemrehányás, hogy ezeket a várakozásokat maga gerjesztette volna. Inkább egyfajta természetes pszichológiai reakciónak tekinthetjük a határon túli magyar közösségek részéről, amelyek a sok évtizedes elszakítottság után a Magyarország európai integrációjával párhuzamosan lehetővé váló ún. magyar integrációt a lehető legmesszebbmenő mértékben remélték megvalósítani. Még az ily módon felfokozódott elvárások közül sem igen lehet más kielégítetlen várakozást megnevezni, mint azt, hogy az anyaország jelenleg "csak" arra tud garanciát vállalni, hogy nem lesz olyan határon túli magyar nemzetrész, amely ne tudna Magyarországra annak EU-csatlakozását követően is legalább Hegyeshalomig szabadon eljutni, s nem tudják ezt -- legalábbis a belátható jövőben -- mondjuk Londonig is megoldani. A kettős állampolgárságról vagy a külhoni állampolgárságról e törvény kapcsán a magyar kormány részéről sohasem volt szó.
A státustörvény alkalmazásának elindításához a hatályba léptetés évében körülbelül 6 milliárd forintra lesz szükség. A törvénykoncepció egyébként Magyarország mindenkori költségvetése terhelőképességének mértékét irányozza elő, az abban rögzített kedvezmények finanszírozását. Figyelemmel a törvény megvalósulásától remélhető hatásokra, a magyarországi adófizető polgárok részéről ez a támogatás sokkal inkább tekinthető a jövőben megtérülő befektetésnek, semmmint tehertételnek.
A törvénytervezettel kapcsolatos kritikai észrevételek egyike, hogy költségvonzatai nem szerepelnek a kétéves magyarországi költségvetésben. Egy, még meg nem született törvény azonban nem is szerepelhet benne: a kétéves költségvetés nem jelenti azt, hogy 2002-ig nem születhet olyan törvény, amely nem tartalmazza a költség vonzatát. A határon túli magyarságról szóló törvény költségvetési forrását a magyar miniszterelnök megjelölte: ez pedig az általános tartalék. A törvényben tervezett támogatások egy része -- nevezetesen a határon túlra eddig is juttatott közalapítványé, valamint egyéb, költségvetési forrásból származó juttatások -- egyébként már most is megtalálható a magyar költségvetésben.
A STÁTUSTÖRVÉNY EMBERI JOGI ÉS KÜLPOLITIKAI VONATKOZÁSAI
A törvénytervezettel kapcsolatos aggályok között szerepel annak állítólagos diszkriminatív jellege, valamint az a vélekedés, hogy az Európai Unió és a Magyarországgal szomszédos államok nem vagy idegenkedve fogadják el. Ami a diszkrimináció kérdéskörét illeti, ebben a magyar Alkotmánybíróság már állást foglalt. Eszerint a magyar állam -- nemzetközi jogi kötelettségeivel összhangban -- a magyarországi jogosultságok biztosítása terén alkalmazhat pozitív diszkriminációt. Ez a magyar állam szuverén döntésén múlik, s két korlátja van. A pozitív diszkrimináció sem sértheti mások emberi méltóságát, továbbá nem tehet különbséget egyes csoportokon belül, így például a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok között. A szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénytervezet esetében az említett korlátok egyikét sem lépték túl.
A magyar külügyminisztérium a törvénytervezet kapcsán folyamatos konzultációt folytat az Európai Unió tagállamaival és a szomszédos országok képviselőivel, akiknek eddig csupán kérdéseik voltak, de kifogást semmilyen témakörben sem emeltek. Ténykérdés, hogy számos ország -- Magyarország szűkebb környezetében például Szlovénia, Szlovákia és Lengyelország -- rendelkezik a határon túli kisebbségekre vonatkozó "státustörvénnyel".
A törvény a magyar állampolgárok érdekeit is szolgálná. Amennyiben például a munkavállalás területén legalizálják a helyzetet, akkor a befizetett társadalombiztosítási járulékok igen jelentős mértékben gyarapítják majd a magyar költségvetést. A határon túli magyarság szülőföldjén maradása, hozzájárulása a szomszédos országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok bővítéséhez Magyarország számára megtérülő gazdasági befektetés.
ESÉLY A KONSZENZUSRA
A Balázs Ferenc Intézet felmérés során a magyarországi lakosság vélekedését vizsgálta, s eszerint több mint 60 százalék támogatja vagy nem utasítja el a státustörvényt. Ugyanakkor a támogatók maguk sem tudják, hogy egyértelműen többségben vannak, hiszen 90 százalék véli úgy, hogy Magyarország lakosságának a többsége el fogja fogadnia törvényt.
A felmérésből az is kitűnik, hogy a törvény általános támogatottsága mellett a magyarországi lakosok többsége elveti a munkavállalással kapcsolatos kedvezményeket. Látni kell azonban azt, hogy a határon túli magyarok jelenleg is vállalnak munkát Magyarországon, csak éppen illegálisan. Mivel a törvény megteremti a legális munkavállalás lehetőségét, ezért a fekete gazdaság jelentős részben "kifehéredik" majd, és a határon túli munkavállalók is befizetik a járulékaikat. Ily módon tehát sem a magyarországi munkavállalókat, sem pedig az államot nem éri a törvény kapcsán veszteség.
A magyar egészségügy általános gondjai miatt a magyarországi lakosság többsége nem támogatja a határon túli magyarok egészségügyi ellátásához történő hozzájárulást sem. Itt azonban korántsem alanyi jogon biztosítandó eljárásról van szó, hanem -- éppen az említett gondokra tekintettel -- az állam egy közhasznú szervezet közvetítésével, pályázati rendszerben nyújtana hozzájárulást azoknak a határon túli magyaroknak a gyógykezeléséhez, akiknek betegségét szülőföldjükön az egészségügy rossz állapota miatt nem tudják orvosolni. Az elképzelések között szerepel továbbá egy olyan, speciálisan a határon túli magyarokra vonatkozó biztosítási rendszer kialakítása, amely döntően egyéni biztosítási alapon működne, s így nem levonna, hanem hozzáadna a biztosítási alaphoz.
A törvény koncepcióját a Magyar Állandó Értekezlet szakbizottságában alaposan megvitatták a magyarországi kormánypártok, az ellenzéki pártok és a határon túli magyarok képviselői. A szakbizottságban egyetértés alakult ki, sok ellenzéki javaslat is elfogadásra került és beépült a tervezetbe. Azt, hogy a törvény egészében "rossz", csak az utóbbi időben jelezték egyes magyarországi ellenzéki pártok. Az bizonyos, hogy a határon túli magyar szervezetek aligha támogatnának egy rájuk nézve "rossz" törvényt, márpedig valamennyien a támogatásukról biztosították a kezdeményezést.
A magyar kormány -- Magyarország köztársasági elnökének kezdeményezéséhez hasonlóan -- azt szeretné, ha konszenzussal fogadná el a törvényt a Magyar Országgyűlés. Így elmondható lenne, hogy az integrációs politikában tapasztalható egyetértés mellett a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikában is fennáll a konszenzus. Mivel a pártok többsége és az összes határon túli magyar szervezet partner ehhez, így a kormány bízik abban, hogy a parlamenti vita során sikerül meggyőzni a többi bizonytalankodó pártot is. A Magyar Országgyűlés elé márciusba kerül a törvénytervezet.
írta VARJÚ Márta
forrás: Magyar Szó, Újvidék
»
Szórványmagyarság
|
|
