Bodola -Expressz>

Budila-Express

1.Bevezető

Akik szerettek, időnap előtt elhaltak,

Akik megértettek, azokat

Orvul hátulról leütötték, sebbel-lobbal elkaparták

Akik xeroxmásolatokat készítettek genetikai programomról

Megőrültek s most dagadt szemüket, kloroformszagú agyukat

Sétáltatják a déli napfényben.

A hosszú tél után forró nyár jött,

Gyümölcseinek nem volt idejük megérni,

Mások feláron elkelnek. A reggel mégis

Tárt karokkal fogad, a fény mégis

Beragyogja a hervadt felhámot, a szél mégis

Kiszellőzteti emlékektől szagló szemgödreinket.

Mindent elvesztettünk. A szállóportások elfeledtek,

A finom bőrű, arisztokratikus nők is, meg a hordárok

A liftesfiúk, a virágáruslányok s a gyémántkereskedők,

Elfeledtek az utcák, a fehér falú házak

Melyekre rozsdásan felkúszott a „la bella estate”

Hervadt repkénye.

Mindent elveszítettünk.

Az édenben, a gyors pillanatban, a képzelet

Fémvegyülékében semmi sem maradt belőlünk.

Elegáns, gyors, aszeptikus abortusz.

Mégis a reggel még kinyújtja

Átlátszó polipkarjait

Álmoktól kékes testünk felé, mégis

A levegő oxigént csereberél szivacsos sejtjeinkkel,

Mégis az aktatáska vöröslő pofája

Bambán, boldogan vigyorog.

2. Érzet

Olykor az angyal harsonájából

Rezesbanda-hangokat ad ki. Olykor

Asztalhoz ülünk, pirostojással vagy borospohárral

Koccintunk, társalgunk. Olykor meg félhomályos szobákban

Frissen mosdott, mindig kissé tétova nőkkel táncolunk,

Olykor kirándulunk a ház

Mögötti hegyre, olykor eloltjuk a lámpát s verejtékezünk.

Vagy csőrepedés van, a szomszédasszony a

A postást szidja, hogy késik a nyugdíj, részegek

Vizelnek a szemközti házak falára, mentőautó

Húz el könnyedén a szívünk felett, s messzire

Elvisz egy-egy megszokott családtagot.

Időnként hallatszik a harsona,

Víziló-szerű nehézkes öntözőautók

Hűsítik az izzó aszfaltot, a cukrászdai eladónők

Sztriptízt rendeznek s meztelenül

Tejszínhabcsatát vívnak, időnként néhány igazgató

Felfúvódik, mint egy léggömb, a magasba emelkedik,

Majd kipukkan s eltűnik az űrben, időnként

Egy-egy színes plakát új Jeruzsálemet hirdet

Harminc ezüstért vagy a hallgatásért.

Vagy átmászunk a Kert korhadt palánkján

S aranyesőt szedünk jövőt szelídíteni, vagy

Kigomboljuk a levegő gombjait s dühösen

Magunkévá tesszük az illúziók még meleg testét.

Időnként Gondwanára emlékezünk,

A kagylóevőre, Kung-Fu-ra

A sóra az ételekben, Rosamundára,

A mükénei edényekre, a filozófus sarujára,

Időnként szívünknek drága, habár értelmetlen

Nevek jutnak eszünkbe: Herbert Read, Marcuse,

McLuhan, Karl Marx, Eminescu,

Időnként előre iszunk a medve bőrére

És játékot vásárolunk magunknak.

3. Kontextus

Azután találkoztam a szőke pókkal,

A szelídített harlekinnal, a szilikon-hölggyel,

A jógi mackóval, a nagy szívdöglesztővel.

Valamennyien a költészetről kérdezősködnek

Új életemről faggatnak.

Nem szomorúak, nem is vidámak. Celofán-levegőben

Élnek, a nagy csendben a pillanatra várnak

Készen becsomagolva.

A költészetről faggatnak, a kamaszkor eme

Öntelt és szégyenteljes szükségletéről,

A versről, e kövér kofáról, aki potom áron

Megvásárolta gyermekszívünket s felfűzte egy színes cérnára,

A versről, unalmas szóról, amelyet a szótárak

Már nem is említenek,

Konformizmusból, renyheségből.

Új életemről faggatnak az északi vidéken,

A bőrökbe burkolt szkíták földjén túl,

És természetesen, a Bodola-Expresszről.

4. Defulatio

Mi is utaztunk a Bodola-Expresszel

Őszi reggeleken, nyári délben

A tél ege alatt, tavasszal utaztunk

A Bodola-Expresszel.

Mi is leszálltunk Hermansdorf állomáson

láttuk a bidonville-okat a vágányon túl,

végtelen rühes kecskenyájakat, mi is

láttuk Höltövény-Valley-t, mi is hallottuk

a gombagyűjtögető törzsek furcsa keveréknyelvét.

Mi is sütögettük a szalonnát öngyújtó lánggal, türelmesen

kötögettünk csodavárás közben, mi is

ellátogattunk Bodzaforduló-City-be, sőt

szép emlékkel tértünk meg onnét.

Mi is ájuldoztunk a Flowers-Town parkjaiban.

Mi is láttunk mozdonyoktól szétroncsolt holttestet.

Mi is átkeltünk alagutakon, melyekben

csöndben lehet szeretkezni, mi is

aludtunk, mi is ébredtünk másnaposan

a Bodola-Expresszen.

Mi is udvaroltunk megközelíthetetlen

rózsaszín fejkendős, Wereetek-spray illatú

bennszülött lányoknak, mi is beszéltünk végeérhetetlenül,

mi is meghallgattunk végtelen panaszokat, vigasztaltunk

bánatos özvegyeket s meg nem értett feleségeket,

mi is ettünk újságpapírból szalámis szendvicset,

mi is sértettünk törvényt kártyázással,

rum és vodkaivással, mi is lábbal tapostuk

az önbecsülés oszthatatlan elvét.

Mi is utaztunk a Bodola-Expresszel,

mi is láttuk az ingázó lányok elhasznált

ronggyá facsart hajnali arcát,

éreztük mi is a vak bizalmatlanság

csontig hatoló savas marását, láttuk mi is

az ülések szétfarigcsált vinilinhuzatát,

amelyből bennszülöttek pénztárcát eszkábálnak maguknak,

mi is áldoztunk a gyomor, a szex s a lehajtott fő

titkos kultuszának, mi is behatoltunk

a valóság katakombáiba, a lapalji jegyzetekbe

s még lennebbre, oda, ahol nincs már egyéb, mint

a hús s az idő, a fáradt érzékelés.

Mi is arattunk sztaniol-babérokat

a gyűlésekkel töltött délutánokon, mi is

hadakoztunk a sötétben különböző megyei kisistenekkel,

mi is ültünk sírva a folyóparton, mi is

leittuk magunkat a Falooweg kaszinó

gyanús asztalai alá, ordítottunk és

köpködtük a Zayzon-faubourgon, mi is

korzóztunk a Cité de Samarache poros sétányain

mi is vásároltunk a blokk alagsorában

Made in France feliratú napszemüveget.

Mi is álmodoztunk a füves réteken, míg

a tehenek le nem legeltek, felkérődztek s kiürítettek minket.

Mi is hallgattuk Tityrus herélt tenorjait

s dudáját a helybéli színpadokon, mi is

épségben hazaértünk esténként

a Bodola-Expresszel.

Bodola-Expressz! Bodola-Expressz! Bodola-Expressz!

Mi is tudtunk egyetmást, mi is szerettünk,

nekünk is volt, mi is képesek voltunk, írtunk s olvastunk!

Bodola-Expressz, marhavagonok, olykor bővített,

piszkos zöld szerelvény, tovatolat a mezőn rothadó

krumplihalmok között, söröskupakok s üvegdarabokkal tele-

szórt peronok mentén,

Bodola-Expressz

Bodola Expressz

nehézkes szerelvény

amely az ízületeknél észrevétlenül rozsdásodik

akár az ifjúság.

5. Szűrés

Amolyan semmilyen jelentéktelen szoba. Falanincs.

Új zsinórok kötötték össze

A placentáris közeggel. Az ágyak azonban

mintha ideiglenesen léteztek volna,

a túlnanról érkező igazolásra várva: apró oxigén-labdacsok.

De itt dőlt el minden. E kezdődő

metasztázisban.

Csend volt. Hallatszott, amint

a hárs illat-atomjai megtámadták

a serdülő lányok bőrét.

És akkor felemelte a kezét.

A kéznek öt ujja volt. Mindegyik ujj

múlt és jövő.

Átslisszolók, szeméthordók, bérelszámolók és leszámolók,

Logopedisták, drogisták, alkimisták és élmunkásnők

Sztahanovisták és mazochisták, alkimisták és ex libris gyűjtők

Az adatfeldolgozók és adatgyűjtők és műgyűjtők

A szabadverselők és nemszabadverselők

Az ásóval dolgozók meg a nagyharanggal dolgozók

A kidolgozók és a bedolgozók meg az egészségügyi dolgozók

A titkárnők meg a műlovarnők, a matrónák s a patrónák,

A fehér bálna s az udvari bolondok, a prefektusok

És effektusok,

Pumpolók és vajákosok, pákosztosok és nagyokosok

Isten barmai és isten malmai meg szeminaristák, ak-

Tivisták és passzivisták a kimutatók, a bemutatók,

A hős anyák s pocakos apák, a kézikönyvolvasók,

Zabolakészítők s animátorok, szennyes gallérú

Pikolók, főpincérek és hőscincérek, ólomkatonák,

főhadnagyok és neonrendőrök, folyékony héliumba zárt

Tartósított gyermekkor őrizői.

Azt mondták, sugalmazták parancsolták nekem:

KELL MUSZÁJ MEGKÖVETELTETIK

KELL (de én… puff!)

MU (de valóban puff!) SZÁJ

KELL! parancsolták.

OKÉ mondtam

és megöregedtem.

6. Illusztráció

„UN VOYAGE AGREABLE AVEC BUDILA-EXPRESS”

„ABENTEUER UND EXOTISMUS MIT BUDILA-EXPRESS!”

„HAPPY DAYS WITH BUDILA-EXPRESS!”

„LA VITA E BELLA CON BUDILA-EXPRESS!”

Hatalmas plakátok. Színesek, táj.

Premier - plánban egy helyi széps&eeacute;g

rózsaszínű fejkendővel, egészséges

valódi, frissen mosott fogakkal. A háttérben

angyalok rezesbandája, népviseletben.

(photo, Bild, foto: ALEXANDRU MUŞINA)

Lendvay Éva fordítása