Van-e élet a halál
előtt?
Állítják
azok, akik a klinikai halál állapotából az életbe visszatértek, hogy nem úgy
emlékeznek tusájukra, mint valami kellemetlen eseményre, ellenkezőleg! A
halál utáni életet tanulmányozó neurológusok szerint az agy az utolsó
pillanatban hazudik. Azt hazudja a testnek, hogy meghalni jó, de legalábbis nem
rossz. Így azok, akik ez életbe visszatértek, nem arra emlékeznek, hogy
fuldokoltak sokáig, hanem megértik: élni jó, élni felelősség.
80 évvel ezelőtt a magyar nemzet a klinikai halál állapotába került. Henri
Pozzi szerint kivégezték, hogy beteljesedjen Herder próféciája: a magyarság nem
életképes.
Leszek Kolakovszki lengyel írót parafrazálva azonban elmondható, hogy a nemzet
csakúgy, mint az egyén, nem emberi akarat vagy elképzelés szüleménye. Van, mert
van, s hogy létezik, elegendő jogcím arra, hogy létezzen.
A magyar nemzet trianoni stációja ellenére létezik.
Ezért nem is annyira a 80 évvel ezelőtti klinikai nemzethalál fulladásos
tusájára kellene ma emlékeznie, hanem a létezés nyújtotta lehetőségekre.
Nem a zsákutcába torkollott múltra, hanem a nyitott jövőre kellene
tekintenie.
Arra, hogy megteremthető-e a magyar nemzet egysége, a határmódosítás
nélküli újraegyesítés. Megvalósítható-e az, hogy a magyar nemzet darabkái ne az
európai uniós csatlakozásra lassan megérő anyaország bevándorlóiként,
telepeseiként integrálódjanak, hanem szülőföldjükön boldoguljanak
magyarként. A veszély, hogy ne így legyen, soha nem volt ekkora, mint ma.
Magyarországon a bővülés évtizede elkezdődött. „Bővülnek a
lehetőségek az egyén, a vállalkozások, az ország számára” – jelentette
Orbán Viktor miniszterelnök a Magyarország 2000 konferencia résztvevőinek.
Romániában a hanyatlás második évtizedébe léptünk. „Hosszútávon a magyarság
akkor fog szülőföldjén megmaradni, ha érzelmileg – hangsúlyozom:
érzelmileg – és gazdaságilag – hangsúlyozom: gazdaságilag – megéri neki otthon
maradni” – figyelmeztetett Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség
elnöke. A gazdasági kilátástalanság pedig előbb-utóbb – inkább előbb,
mint utóbb – az érzelmi motivációt is szétfoszlatja. Az antropológusok és
néprajzosok maholnap divatos népszokást jegyezhetnek Erdélyben: a
kivándorlóbúcsúztatót, amely azzal végződik, hogy a résztvevők
megígérik, hamarosan találkoznak Pesten vagy Montrealban, Sidneyben vagy Cape
Townban.
Az anyaország szívóhatása az elkövetkező években tovább erősödik. A
gazdasági előrejelzések szerint Magyarország 2020-ra el fogja érni az
európai uniós országok átlagos fejlettségi szintjét. Addig is segíthet a
szülőföldön maradási kísérletünkben.
Az erdélyi magyarságnak nem sok beleszólása van a hazai biztonság és rend, a
megbízhatóság és a kiszámítható jogi környezet megteremtésében. De az érdekvédelmi
szervezetnek, a civil szervezeteknek fontos szerep juthat a nemzeti önbizalom,
a pozitív jövőkép, a tudás és a közösségfejlesztés kialakításában.
Nyolcvan évvel Trianon után lehet sírni az üres sír fölött. És lehet élni. Hatni, alkotni, gyarapítani.
Tessék választani!
Nem csupán az egyén, a nemzet akarata is szabad.
Az áldozati bárány
Uram, késedre helyezem torkomat - mondta a bárány, amint körbetekintett az
embernek ember farkasain, akik nyüszítették: feszítsd meg!
A bárányokat kereste a tömegben, és nem látta oket.
Ártatlanságában azt gondolta, hogy néhányan farkasborbe bújnak, eljönnek
látására, áldozatának tanúi lesznek, s tanúi lesznek az áldozat utáni
idoknek, amelyrol semmit sem tudott.
Minden ismeret, minden
bizonyosság lefagyott, elohívhatatlan programmá
vált, csukott ablakká, amint
a kés elérte a foütoeret.
Talán a halál mégis a nihil.
És mi van a nihilen túl?
És mi marad a nihilen innen?
A semmi?
A minden?
Az umbra?
Elviselhetobb lett volna az áldozati magány, ha sokszáz tejes bárány kéri
az eget, mintha esot kérne a kiégett fure: áldozd fel!
Amint a kés elvágta az aortát, tudta, bárányként az ordasokért kell
meghalnia.
Utolsó erejével lehajtotta fejét, a föld sójának illatát, a funek selymét
érezte. Belaharapott. Megismerte az élet ízét.
- Ezt a földet hagyom rátok, ordasok - mondták az üresedo szemek, a
retináján látomás rögzült: a nyáj, a barmok a farkasokkal táncoltak.