MIT ÍR? 2001. október
MOLNÁR-VERESS MÁRIA AMBRUS ATTILA
ORBÁN JÁNOS DÉNES REIFF ISTVÁN
Mit írsz éppen?
Tanulmányt, Szőcs Géza a Kisbereki böszörmények és Ki cserélte el a népet c. drámáiról. Valószínűleg az lesz a címe, hogy A kisebbségi nacionalizmus torzói.
Mennyiben "brassói" az, amit éppen írsz?
Hát ez egyáltalán nem brassói, inkább kolozsvári, ha mindenképpen
valamilyen városinak kell lennie. Annyira nem brassói, hogy fel kellett jönnöm
Kolozsvárra írni, Brassóban valahogy nincs meg hozzá a hangulat.
Létezik-e "brassói irodalom"?
Hát, nem, s ezt addig állítom, amíg ellenkezőjérol valaki meg nem győz.
Brassói magyar irodalom semmiképp, szász talán inkább, de erről nem tudok
sokat.
Van-e tipikusan brassói olvasó: alakult-e ki brassói olvasóközönség?
Ha csak nem a Brassói Lapok közönségére gondolunk, ami valószínűleg
van, én más brassói olvasóközösséget nem ismerek.
PS2 nem vérrel meg ideggel?
Inkább örömmel (nem maradt ki a k!)
PS3 milyen színű a Cenk augusztus közepén?
Úgy láttam tegnapelőtt, olyan elmosódott, sápadt zöld.
TÓÁSÓ ÁRON ZOLTÁN
Mit írsz éppen?
A Brassó megyei, többnyire "magyar vonatkozású" eseményeket próbálom
tollvégre "tűzni". Újságírói műfajokban megörökíteni. Egy szóban
válaszolva: ”hamarirodalmat”, ha van ilyen.
Mennyiben "brassói" az, amit éppen írsz?
Többnyire brassói történetek, de van országos árnyalatuk is.
Létezik-e "brassói irodalom"?
Igen, létezik.
Van-e tipikusan brassói olvasó: alakult-e ki brassói olvasóközönség?
Ha a fenti állításból indulunk ki, hogy van brassói irodalom, akkor bizonyára
van ennek közönsége is. Brassóból is lehet látni a nagyvilágot.
PS mivel írsz: ceruza, toll, írógép, számítógép?
Számítógéppel, tollal, ceruzával, bármivel, ami nyomot hagy(hat).
PS2 Nem vérrel meg ideggel?
Nyáron meleggel, télen hideggel.
PS3 Milyen színű a Cenk augusztus közepén?
A Cenkre, ha felnézek, szemembe süt a Nap. Nem tudom eldönteni. Ha szomorú
vagyok zöld, ha bánatos vagyok kék, ha unott, akkor narancsárga. Szerelmesen
még nem néztem meg. Olyankor nem nézem a Cenket.
BORDOS ANNAMÁRIA
Mit írsz?
Az éjjel kezdtem el egy humoros novellát, amit érdekes módon pontosan a
Brassói Lapoknak szántam volna, ha nem tettem volna benne egy tucatnyi kihágást
az ún. jóízléssel szemben.
Mennyiben brassói az, amit írsz?
Egyáltalán nem brassói, amit írok, leszámítva egy hasonlatot, ami a brassó
pojánai kilátóról tett világnézet. Bonyolult megfogalmazni.
Létezik egyáltalán brassói irodalom?
Brassói irodalomról nem tudok.
Létezik-e brassói olvasóközönség?
Brassói olvasóközönségről nem tudok semmit, de ha abból meg lehet ítélni,
ami a Brassói Lapoknál működő könyvesboltban leledzik (nyilván nem lehet
teljes mértékben), de maga a magyar könyvfelhozatal nulla Brassóban.
PS Mivel írsz?
Tollal meg számítógéppel, amikor ez utóbbi van.
PS2 Milyen különben a Cenk augusztus közepén?
A Cenk zöld, fölötte felhőtlen kék ég, na meg tetejében egy nemzeti lobogó.
MOLNÁR-VERESS MÁRIA
Mit írsz éppen?
Nem írtam egy sort sem egész nyáron. Se tipikusan brassóit, se
atipikusan egyebet. Gyakorlatilag húsvét óta semmit se produkáltam. Okom
volt/van rá, de erről most inkább nem beszélnék.
Egyébként soha nem írás közben születnek a szövegeim. Minden, az utolsó
fordulatig ott van az agyamban, egy ideig formálódik, mint a kagyló köpenye
alatt a gyöngyszem. Aztán, mikor már nem fér meg bennem a sok egymásba
akaszkodott mondat, leülök a gép elé és "bemásolom" az egészet.
Mondhatnám úgy is, hogy idegsejttel írok, vagy akár vérrel is, amikor a
fejemben felornyosult gondolatsor az ujjam hegyén buggyan elő, mint megannyi
csillogó vércsepp .
Létezik ”brassói irodalom”?
Tipikusan brassói irodalom? Nem hiszem, hogy volna ilyen. Talán inkább
valamiféle irodalomhibrid, háromszéki és barcasági gyökerekből sarjadzó.
Nem tudom.
Hát brassói olvasóközönség?
Brassói olvasóközönségnek viszont lennie kellene. Ezelőtt harminc évvel
még volt belőlük/belőlünk. Azóta kipusztultunk volna, mint a tasmániai ördög?
Nem hinném.
PS Emlékszel még, milyen a Cenk augusztus közepén?
A Cenk augusztus közepén? Nem emlékszem. Lehet, már sárgul a szárazságtól.
Éjjel mindenesetre fekete, ha jól emlékszem. Bár a fekete - fizikai értelemben
véve - nem számít színnek. Tényleg, milyen is? Nekem a szeptemberi tarkasága
terszett a legjobban, amikor reggelente lenge ködök párálltak meredek oldalában,
s a gerinc fölött komótos egyhangúsággal körözött egy nagy fekete madár.
(Következik a többi megkérdezett válasza.)
ORBÁN
JÁNOS DÉNES
Mit
ír/írsz éppen?
Éppen
semmit. Nem csak irodalom van a világon (sajnos), hanem egyéb dolgok is,
melyek eszik az ember idejét és idegeit, most épp ezekkel vagyok kénytelen
foglalkozni.
Mennyiben
"brassói" az, amit éppen ír/írsz?
Ugye,
mivel épp nem írok, hát semennyire.
Létezik-e
"brassói irodalom"?
Szerintem
inkább nem, amennyiben a magában a városban zajló irodalmi életet tekintjük,
amely minőségét tekintve az amatőr szintet is aligha üti meg – nincs
rendszeres irodalmi kör, sem közlési fórum, és sajnálatos módon szerzők
sincsenek. Különben nem tartom jónak a kérdést: szerintem nincs városokra
leosztott irodalom, olyan sincs hogy kolozsvári vagy marosvásárhelyi
irodalom, esetleg olyan van, hogy irodalmi élet. Magyarországon sem használnak
olyan terminusokat, hogy budapesti irodalom, vagy pécsi irodalom. Egyezzünk ki
abban, hogy van erdélyi magyar irodalom, és van két-három város, ahol
valamennyire működik az irodalmi élet. De Brassó nem tartozik ezek közé.
Van-e
tipikusan brassói olvasó: alakult-e ki brassói olvasóközönség?
Szerintem
nem beszélhetünk tipikus brassói vagy kolozsvári vagy egyéb városbeli
olvasóról. Mindenhol vannak jó, kevésbé jó, rossz és egyáltalán nem
olvasók. Számarányait tekintve Brassó nem egy túl aktív fogyasztója az
irodalomnak, főleg a kortárs irodalom recepciója gyengécske, nagyon nagyon
kevesen vannak, akik napirenden vannak azzal, hogy mi történik manapság az
erdélyi irodalomban, a magyarországi történésekről pedig lehet, még egy
tucatan se tudnak. Brassóban vásárolják a legkevesebb irodalmi folyóiratot
és a legkevesebb könyvet – ez az a város, ahol több magyar él, mint számos
székelyföldi városban, mégsem képes eltartani egy rendes könyvesüzletet.
A 60–70-es évek virágzó brassói kulturális életből szinte semmi sem
maradt. A színház és az irodalom elkerülik az egykor oly szívesen fölkeresett
Brassót. Ezért okolható a közönség is, de a szervezők is. Szükség volna
több lelkes és hozzáértő emberre, aki szervezne, és különböző izgalmas
rendezvényekkel csigázná fel a közönség érdeklődését. Sajnos Brassónak
az elmúlt évtizedben csak két-három ilyen embere akadt, és az azért kevés
a tavaszt csináláshoz. Ami a brassói magyarságot illeti, nem az a közeg,
amely foggal-körömmel ragaszkodna a nemzeti identitásához. Gondoljunk bele:
Brassóban több magyar van, mint Kézdivásárhelyen. Mégis Kézdi három
magyar középiskolát „tart fenn”, Brassó alig egyet, Kézdin van irodalmi
kávéház és több könyvesbolt, Brassóban nincs egy olyan kávéház, ahol a
kultúra iránt érdeklődők összegyűlhetnének, és egy szobácskányi
tiszta magyar könyvesbolt van, esetleg egy-két polcnyi még itt-ott a városban.
És azt sem állíthatjuk, hogy Kézdi „humán” város, Brassó pedig ipari,
mert semmivel sem humánabb, ráadásul nem renelkezik olyan nagy kulturális
hagyományokkal sem. Csak más a hozzáállás – vagy jelenleg szerencsétlenebb
csillagzat alatt áll.
PS
mivel ír/írsz: ceruza, toll, írógép, számítógép…?
Csakis
számítógéppel, kézzel már alig tudok írni.
PS2
nem vérrel meg ideggel?
Ezek
az eszközök csak addig voltak jók, amíg nem találták föl a számítógépet.
PS3
milyen színű a Cenk augusztus közepén?
Tegnap,
augusztus 22-én határozottan zöld volt, tudom, mert arra jártam.
MÁRTON ATTILA
Mit
írsz éppen?
Jelenleg verseket, és van egy nagyobb lelegzetű elfoglatságom, amiről nem szívesen beszélek/írok, tehát lesz egy hosszú próza is
.
Mennyiben
"brassói" az, amit éppen írsz?
Nézd,
Brassót tulajdonkeppen nem lehet kitörölni az agysejtekből, tehát benne van
a szavakban.
Létezik-e "brassói
irodalom"? Van-e
tipikusan brassói olvasó: alakult-e ki brassói
olvasóközönség?
Tudtommal akadt elég író, Brassóban ahhoz, hogy szűkebb értelemben brassói irodalomról beszéljünk, sajna az olvasóközönség már nem annyira létezett/létező.
PS
Mivel ír/írsz: ceruza, toll, írógép, számítógép?
Legszívesebben
fekete tollal írok.
PS2 Nem vérrel meg ideggel?
Ideggel a verset, a prózát meg mulatságból.
PS3 Milyen színű a Cenk augusztus közepén?
Sajna most aug. közepén nem voltam idehaza, de
amennyire én tudom, ilyenkor legderűsebb a Cenk, ilyenkor a zöld a
legnyugalmasabb színekben játszik,
és ilyenkor a legjobb meginni egy sört, a Cenk-oldalaban, remélem, még
mindig jó…
BÍRÓ
BÉLA
Mit írsz éppen?
Áldatlan szokásom szerint mindenkinek mindent megígérek, ráadásul minden ígéretemet meg is próbálom betartani. Így aztán egyszerre három négy témán is dolgozom. Ősszel kerül Magyarországon sajtó alá a Véges végtelen című doktori disszertációm, mely műfaja szerint művészetfilozófiai vázlat lenne. Az utolsó pillanatig csiszolgatok rajta. Sepsiszentgyörgyön a Brassói Lapokban megjelent jegyzeteim java vár megjelenésre, ezt is rendezgetem még, bár máris kifutottam a határidőből. És közben a napi munka, a rádió, a Brassói Lapok, a Krónika, a magyarországi sajtó. A délelőtt fejeztem be a Nemzet és állam című cikkemet, az előbb olvastam az e-mailt, hogy benne lesza Népszabadság Hétvége című szombati mellékletében. Mellékelem hát.
Mennyiben brassói az, amit írsz?
Azért épp ezt, mert a velejéig brassói. A különböző nyelvek és kultúrák egymás mellett élésének lehetségessége és korszerűsége mellett érvelek ebben is. E lehetségességről Brassóban (is) töltött gyermekkorom győz meg, mintegy visszamenőleg. Köpec, a szülőfalum, bár formailag Háromszék része, jóval közelebb esik Brassóhoz, mint Szentgyörgyhöz. S ez gyerekkoromban még inkább így volt, hiszen a falunak, iparvasútja révén közvetlen vasúti összeköttetése volt Brassóval. Egyetlen óra alatt odaérhettünk. Unokanéném Brassóban élt, szász féfi vette el feleségül, rajta keresztül a szászokkal, de mivel román barátnői is voltak, időnként románokkal is kapcsolatba kerülhettem. Odahaza faltól-falig székely-világ volt. Hihetetlenül imponált, hogy mindannyian úgy léptek át az egyik nyelvből a másikba, mintha csupán a másik szobába nyitottak volna be. Nem véletlen, hogy úgy éreztem, legalább ezt a három nyelvet nekem is "tisztességesen" meg kell tanulnom. Talán sikerült is. Én tehát (még és már) tudom, hogy lehetséges. Magyarországon, mintha mindenki elfeledte volna. Nos, hát erről szól a cikk, azaz hát végül is Brassóról, bár ez esetben utalás sem esik rá.
Mivel írsz?
Még tollban gondolkodom, de komputeren szövegszerkesztek. Rögeszmém, hogy mi erdélyiek - merő kényszerűségből - egyszerre vagyunk pre- és poszt-modernek, azaz mindenestől korszerűek. A cikk kicsit erről is beszél, csak fül kell hozzá. (És részemről jó adag kollektív szerénytelenség, hogy ezt ki is mondjam.) Egyébiránt erről szól a disszertációm is, a körkörösségről. A művészetet a prelogikus gondolkodásmódra vezetem vissza, s egyszerre látom benne a csúnyán levitézlett modernitás múltját és jövőjét. Nem hiszek a művészet halálában. Az iszonyatosan egyoldalú és esztelenül ésszerűtlen "racionalizmus" halálában hiszek. De erről ennyit...
Nem vérrel és ideggel…?
Ennek a gondolatrendszernek a végiggondolásához valóban sok ideg és vér kellett, de túl vagyok rajta. Ha kijön a kötet, majd még jelentkezem.
Milyen színű a Cenk nyár végén, ősz elején?
A Cenk, ha jól emlékszem, szeptemberben
igazán kék, legalábbis a Bukarest fele tartó vonatból nézve. Aki nem tudná:
a Bukaresti Egyetem Hunagrológia fakultásán tanítok elbeszéléstudományt,
ún. narratológiát. Ami szintén összefügg a fenti témákkal, egyik alaptétele
ugyanis éppen az. ún narratív identitással kapcsolatos. E szerint az Én nem
egyéb, mint azoknak a történeteknek az alanya, melyeket magunkról másoknak
mesélünk, illetve meyeket mások mesélnek rólunk másoknak, s melyeket mi újabb
történettekkel igyekszünk korrigálni. Az Én nem valamiféle változatlan és
változtathatatlan pszichikai szubsztancia, hanem életfogytiglan tartó párbeszéd.
Szavaink hullámverése. S ez a közösségi identitásainkra igaz. Csak a körülöttünk
élő közösségekkel párbeszédben maradhatunk egészségesek. A magány, az
irígység, a gyűlölködés a személyiséget is aláássa. Dialógus nélkül
megszűnnénk létezni is.
Az újságíró sem magának ír, hanem mindig másoknak – másokról, de
midig önmagáról is. Ha nem tudja is, dialogizál. Az ép esze védelmében.
Hisz az ép eszünknél semmi nincs törékenyebb.
Létezik-e "brassói irodalom"?
Ha a narratológia igazat állít, léteznie kell, hiszen az irodalmat mindig
ketten írják: a szerző és olvasó. Ha tehát a szerző brassói (is) és az
olvasó szintén brassói (is) akkor maga az íródó mű is brassói (is) lesz.
Természetesen ha mindhárman csak brassóiak lennének, a mű aligha lehetne
irodalom. Történeti. földrajzi. etnikai kontesztusa nélkül Brassó sem
lenne Brassó. Ez számomra, aki sepsiszentgyörgyi brassóiként evidensebb,
mint egy brassói brassói számára. Ebben az értelemben brassói irodalom kétségtelenül
van, s ma is legalább három nyelven beszél.
Van-e tipikusan brassói olvasó: alakult-e ki brassói olvasóközönség?
A
tipikusan brassói olvasó léte evidencia. Számos témámat több lapnak is
megírom. Néha több nyelven is. És (csaknem) mindenhová másként. Nem csak
a sajtóetika miatt. Mindenek előtt az olvasó miatt. A brassói olvasó (aki még
csak nem is mindig brassói "illetékességű") másként óhajt beszélgetni
velem, mint a budapesti magyar, a szentgyörgyi székely vagy a bukaresti román.
Egy adott alkommal, máskor ezt is szívesen szemléltetném.
BALÁZS
JÁNOS
Éppen
mit ír,szerkeszt?
A
napokban épp egy brassói témájú tévéadást szerkesztettem. („Másik"
munkahelyem a Román Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztőségében
van. Az „egyik" a Brassói Lapoknál.) Nos, van egy egész sor lényegében
elfeledett, vagy alig-alig ismert, magyar vonatkozású műemlék Brassó környékén.
Ezeket úgy-ahogy összeírtuk Hochbauer Gyula szecselevárosi tanárral, Bálint
Ferenc brassói tanárral, a helyi tévé magyar adásának főszerkesztőjével
és Házy-Bakó Eszterrel, az Apáczai Közművelődésui Egyesület elnökével.
Azután egy-egy hétvégén rendre felkerestük őket (egy részüket még
eddig). A könyvtárakban utánanéztünk, hogy mit lehet megtudni róluk, Feri
meg lefilmezte a romokat, hadd lássák (akik erre esetleg kíváncsiak), milyen
állapotban vannak. (Középkori várak, udvarházak, templomok stb.) Nagy részük
siralmas állapotban. De e műemlékek felkeresése a hétvégeken nagyon
kellemes kirándulás volt. Eddig hét kisfilm készült el, ezeket sugározni
fogja az RTV magyar nyelvű adása, (szeptember 10-én) valamint az alkotókkal
készült stúdióbeszélgetést is, amit Ambrus Attila moderált. És alulírott
szerkesztett.
Létezik-e
brassói irodalom?
Brassói
irodalom szerintem nem létezik, mégpedig két fő okból: 1.: nincs aki írja,
és 2.: nincs, aki olvassa. Argumentum: a 32 ezer brassói magyar alig tud
eltartani egy szál kicsinyke könyvesboltot, mely a BL szerkesztősége mellett
működik. Pedig magyar könyvet a városban egyebütt nem lehet vásárolni. És
itt még szakácskönyvet is árulnak, ennek ellenére a boltot működtető csíkszeredai
cég vezetőiben olykor nagyon komolyan fölmerül: hagyják-e tengődni ezt a
„bizniszt", vagy még jótékonykodjanak általa egy darabig a brassói
magyarokkal.
Mivel
ír? Tollal? Gépel?
A
magam részéről – nem tudom, a kollegák hogy vannak vele, de – engedjék
meg, hogy kikérjem magamnak: kétkezi újságíró vagyok, nem irodalmár. Két
kézzel írok, és számítógépen, mert a nyomda kézirást nem fogad el, és
a cégnek nincs pénze szedőre.
Ambrus
Attila
Mit
ír/írsz éppen?
Most éppen arról írok, hogy
kevesen maradtak, akik írnak, még kevesebben, akik olvasnak, noha a
hetvenes években az a mondás járta, aki nem ír, nem olvas nem es magyar.
Romániában a lakosság közel 35 százaléka
funkcionális analfabéta, nem olvas újságot, könyvet, folyóiratot, szövegmegértési
gondokkal küszködik.
Miközben ezt írom, hasonlatos vagyok ahhoz a lelkészhez,
paphoz, aki a templomban ülőkhöz szólva rosszalja, hogy sokan távolmaradtak
a misétől, istentisztelettől.
Mennyiben
"brassói" az, amit éppen ír/írsz?
Brassó sem kivétel a szabály alól. Noha a BL
olvasóinak aránya jóval nagyobb, mint a román nyelvű lapok olvasóinak aránya.
Ha meg több pénzt olvashatnának meg a brassói magyarok havonta, a könyvnek
is lenne piaca.
Létezik-e
"brassói irodalom"?
Német
volt, román van, magyar nincs. Noha volt. Lendvay Évának, korábban Szemlér
Ferencnek és főként a Brassói Lapok köré tömörülő erdélyi íróknak
köszönhetően. Igaz,
ma nincs rendszeres irodalmi kör. A Közéleti Kávéház felajánlotta a lehetőséget,
hogy aki ír vagy olvas találkozzon havonta egyszer. ha akar. nem akart senki.
Közlési fórum akadna, hiszen a BL a harmatgyenge versektől, próbálkozásoktól
eltekintve mindent és mindenkit közölt, aki brassói.
Van-e
tipikusan brassói olvasó: alakult-e ki brassói olvasóközönség?
Nincs. Sokan panaszkodnak, hogy Brassó nem
túl aktív fogyasztója az irodalomnak, főleg a kortárs irodalom
recepciója gyengécske, nagyon nagyon kevesen vannak, akik napirenden vannak
azzal, hogy mi történik manapság az erdélyi, a magyarországi irodalomban. Legutóbb
éppen OJD. Akik panaszkodnak, azok viszont tájékozottak. Tehát Brassó sem
rosszabb irodalomfogyasztó város, mint Arad
vagy Szamosújvár. Barátaimmal,
ha találkozom, a második kérdés – a hogy vagy után –: olvastál valami
jót?
PS
mivel ír/írsz: ceruza, toll, írógép, számítógép?
Számítógéppel.
PS2
nem vérrel meg ideggel?
Ma már nem vérre megy. Az idegekre megy néha,
való igaz, de méginkább rámennénk, ha nem lehetnénk írhatnám polgár.
PS3
milyen színű a Cenk augusztus közepén?
Talán zöld. Nem emlékszem. Hol van már az idei
nyár?
Reiff
István – Sajnos Brassó
Gergely Tamás - egykori kedves tanítványom
- Orbán János
Dénessel készített interjújához szeretnék hozzászólni, mert ez a
téma ma is igen aktuális és nagyon szomorú húrokat pendített meg
bennem.
Valóban, a hatvanas-hetvenes, de - tegyük hozzá - még a
nyolcvanas években is virágzó kulturális életnek ma már, nyomait is
alig-alig fedezhetjük fel Brassó magyar társadalmi életében, s Orbán
János ehhez kapcsolódó csípős megállapításai igencsak
helytállóak.
Régen valóban még az irodalmi élet is virágzott, hisz több irodalmi,
alkotó és szavalókör élt és dolgozott városunkban. Csak kettőt
említek: a Brassói Lapok irodalmi körét és az Unirea Líceum Arany
János irodalmi körét, mert mindkettőnek a nyilvános ülései valós
kulturális eseményei voltak városunk irodalmi életének, s terméseik
nemcsak a brassói, de a központi lapok hasábjain is megjelentek. Ma
hol van mindkettő?
Még a nyolcvanas években is három színvonalas népi együttes lépett
fel a Kultúrház színpadán: a középiskolások Búzavirág Együttese, a
Brassóban tanuló egyetemisták Bokrétája, meg az iskolába nem járó
fiatalok Rozmaring Népi Együttese. A Kultúrház mellett működő
dalárda és a színjátszó csoport évente többször is színpadra állt
nagysikerű előadásaival.
Brassó közönsége megszokta a színházi előadásokat és igényelte is
őket, ezeket mindig telt ház tapsolta végig, s még az Unirea
Líceumban is egy évadban 250-300 színházi bérletet adtak el a
színházfelelősök, tudták azt, hogy mennyire fontos a színházi
műveltség egy fiatal életében. A mai színházi előadásokon főleg az
idősebbek vannak ott, pedig a borsos ár éppen az idősebbeket
riasztja el.
Sok igaza van Orbán Jánosnak, csak azzal nem értek egyet, amikor
azt mondja: ”Ami a brassói magyarságot illeti, nem az a közeg, amely
foggal-körömmel ragaszkodna nemzeti identitásához". Ez nem így
van! A brassói magyarság nagy része tudatában van annak, hogy ma
már nem szégyen magyarnak lenni és tenni is hajlandó érette, sok
példát említhetnék. Sajnos, a fiatalok körében, és a 30-40 évesek
körében tapasztalom inkább, hogy bizony sokakat nem érdekel a
magyarság sorsa, magyarul énekelni nem szeretnek, de nem is
tudnak.
Igaz az is, hogy ezeket a fiatalokat nem is tanítottuk meg magyarnak
maradni, magyarnak lenni, de még arra sem, hogy gondolataikat,
észrevételeiket papírra vessék. Nem hiszem, hogy pl. a Brassói
Lapoknak sok fiatal levelező partnere lenne, pedig nem ártana, ha
egy-egy lapszámban a tehetségesnek tartott fiatalok, diákok verseit,
írásait is közölnék.
”...Brassó nem egy túl aktív fogyasztója az irodalomnak..." - állítja
a
fiatal költő, s ebben is igaza van. De ki a hibás azért, hogy a fiatalok
nem olvasnak és nemcsak kortárs irodalmat nem, de klasszikusokat
sem?
Hogy amatőr együtteseink szép lassan megszűnnek, annak egyik
igen jelentős oka az, hogy nincs egy kultúrházunk, ahol
felléphetnének, mert a Redoutot idestova 10 éve javítgatják, s nem
tudom, hogy a következő évtizedben tarthatunk-e benne magyar
előadásokat.
Hogy nincs irodalmi élet, annak is számos oka van, s ezzel
kapcsolatban nekem is lenne egy kérdésem: Miért mennek el
irodalmáraink Brassóból? Azért, mert nincs irodalmi élet? Vagy azért
nincs irodalmi élet, mert íróink, költőink elmennek Brassóból?
Ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, csak néhánynak a neve jut
eszembe: Sipos András, Jancsik Pál, Nagy Károly, Lendvay Éva,
Gergely Tamás, na meg Orbán János Dénes.
Lendvay Éva
Éppen mit írsz?
–
Most éppen ezt a levelet, a félig béna jobb kezemmel. Jó lenne most érteni
a számítógéphez, de nem vagyok biztos benne, hogy nélkülözni tudnám a kézírást
s a többszörös újragépelést, ami mindig segített az írásaim végleges
formájához. Én már így szoktam meg.
Mennyiben brassói az, amit írsz?
-Ha
írnék, feljegyezném az álmaimat, amelyek szinte kivétel nélkül Brassóban
játszodnak le: egykori lakásokban, kertekben, utcákon, stb. Valamit nem
dolgoztam fel, valami megoldatlan maradhatott a gyermekkorban – talán azért
kísért, „integet” álmaimban a „régi város”.
Létezik-e ”brassói irodalom”?
-Kérdéssel
válaszolok: - Mi a kritériuma az irodalom „brassóiságának”? Hogy legyen
az író Brassóban (vagy vidékén) született? Hogy ott élt egy ideig és
Brassóról írt? Avagy: dublini irodalom Joyce Ulysses-e? Kiskunfélegyházi
irodalom Petőfi költészete?
Azt hiszem, erőszakolt az ilyen skatulyázás: végül is abbéli szükséglet
szüli, hogy az itt élt (élő) alkotó (magyar)
írókat feltérképezzük, hogy ne hulljanak az ismeretlenségbe. De: brassói
magyar irodalom – ilyen nincs!
Létezik-e brassói olvasóközönség?
-Ilyen
sincs. Akadnak, akik még olvasnak könyveket (magyarul) is. Aki manapság olvas
(főként verseket), az vagy szakmabeli, habitüé, vagy dilettáns költő.
Kézzel írsz, mondtad…nem vérrel és ideggel?
-Erről
eszembe jut egy szép, avítt kifejezés: „lantom idege”. Mondd ezt egy ifjú
posztmodern költőnek s az arcodba röhög. De titokban ő is, meg mindenki,
aki alkot, - vérrel és ideggel alkot.
Milyen színű a Cenk ősszel?
-A Cenk ősszel? „Ég a Cenk, odafenn, vörösen/ Nem volt még szép
ilyen sohasem...” (Szemlér Ferenc)
Egyébként a Cenk - kék,
mint a gyermekkor. Mindörökre
kék...
Hát igen. Mégis vannak
(voltak, lesznek) brassói magyar írók. Például: Apáczai Csere János,
Zajzoni Rab István, Áprily Lajos, Szemlér Ferenc, Nagy Karola, Czinczár Miklós,
s a két világháború közti Brassói Lapok gárdája: Kacsó Sándor, Mikes
György, stb, utánuk pedig Kurkó Gyárfás, Bartalis János, Sipos Bella,
Binder Pál, Ritók János, Apáthy Géza, Szépréti Lilla, Jancsik Pál,
Lendvay Éva, Bíró Béla, Reiff István, Kolozsvári András, Orbán János Dénes,
Gergely Tamás. Vogel Sándor, Szász Ferenc, Tomcsányi Tibor, Mikó András,
Tomos Hajnal, Bencze Mihály, Beke Sándor, Derzsi Zoltán és mások.