”a Trianon-örökség kommunikációval visszavonható”

A Transzba esett Index

Interjú Kelemen Attilával,
Transindex felelõs szerkesztõjével

Kérdezett: Gergely Tamás

Mi vagytok ti: erdélyi jelzõmûszer? Ha jelzés: kinek? Transzba esett részlege lennétek az Index.hu-nak? Mindenekelõtt és mûfajilag: az interneten megjelent lap? Hirdetõ? Segédeszköz a világban való tájékozódáshoz? Kapu, ahonnan a világhálón való szörfözéshez indulni lehet?

Félek, unalmas leszek: aki járt nálunk, a www.transindex.ro -n, az tudja már, aki pedig még nem, annak zagyva lesz, amit mondok. A TransIndex mindenek elott egy internetes portál, vagyis egy olyan hely, ahol több típusú szolgáltatás érheto el. Nálunk ez elsosorban olvasnivalót, híreket, magazin anyagokat, „dossziékat”, adatbázisokat jelent, de nem csak. Azt hiszem, különbséget kellene tenni a között, hogy mi most, és mi céljaink szerint, illetve, hogy mi céljaink szerint és mi az elvileg elképzelhetohöz képest. Munkatársaimmal egy közszolgálati portált építünk, ami, a január végi áttérés után valóban azzá válhat – a háttérben tudniillik egy új, sok mindenben más, sok mindenben több TransIndex van születoben.

Tucatnyian vagytok tagjai egy nagyobb családnak, az Indexnek. A többiek kétharmada magyarországi, egyharmada más. Hogyan alakult ki a konglomerátum? Mi köze a Transindexnek a Vejnemöjnenhez?

Internettós örökségrol van szó: mindez Nyíro András, az akkori foszerkeszto erodemonstrációja. O elég sok energiát fektetett abba, hogy létrehozzon egy pszeudo-globális magyar portálhálózatot. Ezt a vívmányt az Index örökölte. Nyíro abból indult ki, és én is osztom nézetét, hogy a Trianon-örökség kommunikációval visszavonható, a kommunikáció új és mindenkorinál szélesebb médiuma pedig adott: tessék belépni a hálózatba.

Miben különböztök egyéb erdélyi internet-lapoktól?

Két lapot említenék, róluk tudok. Az egyik az Élo Erdély (www.hhrf.org/erdely ), ok voltak az elso romániai magyar portál, az idoszámítást tolük kell mérni, a másik az Internetto Transsylvaniae (www.internetto.ro ). Meg kell oket nézni, össze kell egymással, velünk vetni. A PR-asszisztensem egyébként azt sugallta, a hasonló kérdésekre válaszoljam azt, hogy elsosorban a látogatottságban különbözünk, merthogy minket néznek a legtöbben. Napi 400-600-an lépnek be a szerverünkre kb. 4000 oldalt töltve le.

Kik vagytok ti, akik a Transindexet csináljátok? Hányan, hogyan, mennyire mûhely a kollektíva?

Az elso vonalban körülbelül 10-en vagyunk. Fura, de 4-en vagy elvégeztük vagy éppen végezzük a filozófiát. Persze ha a filozófia aktuális, az ügyrendben legelöl szereplo provokációit nézzük, az furcsa, hogy nem készít mindenki internetes portált vagy nem foglalkozik valami olyasmivel is, ami a kommunikációról szól. Az közös mindannyiunkban, függetlenül attól, hogy szerkesztokrol vagy programozókról van szó, hogy egyszerre több vasat is a tuzben tartunk – a TransIndex az egyik ilyen. Ezt ne vedd szerénytelenségnek, mindössze arról van szó, hogy akkor érezzük magunkat jól, ha több irányból is információkkal bombáznak bennünket.

Fizetésért szerkesztitek vagy a lelkesedés fût bennetek?

Ezt a kérdést gyakran felteszik nekünk. Az Index partnerünk, nem befektetonk, barátunk és nem gyámunk. Ez teljes autonómiát és egyben a társadalmi darwinizmusnak való kiszolgáltatottságot jelent. Ami motivál bennünket, az nem csak a pénz (húha), és annak sem annyira a jelenléte, mint inkább eljövendésének távlata. Megpróbálva nem szentimentálisnak lenni, azt mondhatnám, a TransIndex-et és gyereket az ember nem azért koncipiál, hogy megéljen belole, de valahol bízik abban, hogy segítségére lehet, egykoron.
A magyarországi képlet szerint az internetes tartalomszolgáltatás három fázison megy keresztül. Az elso az egyetemi fázis, a második az „Internetto fázis” és csak ez után jön a harmadik, a business. Mi mintegy másfél évig az egyetemi fázisba tartoztunk – márcsak azért is, mert kivétel nélkül mindannyian diákok voltunk. Úgy érzem, most vagyunk az Internetto fázis küszöbén. A Nextra mellett, aki a legelejétol kiadóként mellettünk állt, finanszírozásunkba hamarosan beszáll egy alapítvány is. Ez lehetoséget nyújt arra, hogy 2-3 munkakönyves alkalmazottunk legyen, ami a tartalom szélesedését és több profizmust hoz majd. A business még 2-3 évig várat magára, és ha nem követünk el valamilyen nagy bakit útközben, minket is utolér.

Hol maradnak a reklámok?

Az utóbbi 3 hónapban reklámból is voltak bevételeink, képzeld! Itt van elottem az AltaVista csekkje, amelyet ma hozott a postás. Az, hogy nem megyünk a reklámok elé, azért van, mert szerettük volna kivárni az intézményesülésünket.

Annak, aki nem járta ki Wesselényi Andrea távkurzusát www.wesselenyi.com a weboldallal való pénzkeresésrõl, részletezd egy kicsit az Altavista csekkjét!

Arról van szó, hogy ha az olvasót rávesszük valamilyen fondor módon, hogy ráklikkeljen egy reklámra, az elvileg nekünk centeket hoz, – adott egy csomó interneten hozzáférheto reklámprogram. Ha ezekbol valamennyi dollár összegyul, akkor elvileg csekket kapunk. Persze egy reklám ellenorizetlen tartalmat és oldalletöltési ido-növekedést jelent, vagyis kevesebb látogatót, ezért lemondtunk a gondolatról, persze annakidején még próbálkoztunk. Kivétel az AltaVista programja. Az AltaVista – az internetezok ezt jól tudják - egy internetes kereso, amely az európai oldalak megtalálásában talán a legjobb. Van, aki nálunk írja be az AltaVista mezobe a kereset terminusát, nálunk kezdi a keresést, ami nekünk 2 vagy 4 centet hoz, nem is tudom pontosan. Ezt a mezot azért hagyuk fent, mert szolgáltatás, és az emberek akik hozzánk jönnek, megszokták, és egyre gyakrabban veszik ígénybe. Az elobb felvágtam a csekkel, de el tudod képzelni, milyen idoközönként gyul össze a 100 dollár…

Ha jól értem, nem kell, de jól fog a pénz…

Hogy kell-e a pénz? Paradox módon, nem. Ez nem a pénz ideje, ez a tartalom kiszélesítésének és a piaci pozicionálódásnak ideje (hogy rosszabbat ne mondjak). Ha valaki tartalmat hoz a TransIndex-re és cserébe reklámot kér, ráérzett arra, ami most a legjobb nekünk.

Kik olvasnak bennetek - erdélyiek?

Mintegy 50 országból, és foleg egykori vagy úton levo erdélyiek. Diákok vagy felsofokú végzettséguek, a közepesnél magasabb életszínvonalon élok, az átlagosnál sokkal jobban informált emberek.

Mi a legnépszerûbb rovatotok?

Híreket, magazin anyagokat, a román politikai napisajtóból való fordításainkat, programajánlóinkat, adatbázisainkat rendszeresen és sokan követik. A rekordot egy olyan anyag tartja, amelyet tudatosan azzal a céllal állítottunk össze, hogy megnézzük, mekkora a maximálisan elérheto belépési számunk Ez a Mell kultúrtörténete címu gazdagon illusztrált, valóban kultúrtörténeti esszé. Miután feltettük, tartósan 20.000 letöltött oldal feletti találatszámunk volt. Az Index hivatalosan auditál bennünket, vagyis professzionális belépési statisztikáink vannak. A szoftver, amely belépési statisztikáinkat készíti el, a leglátogatottabb magyarországi portálok, az Index, az Origo, a Lyss, stb. által elfogadott paraméterek szerint muködik.

Miért ilyen sok a Transindexben a kultúra? Erdélyi beidegzõdés?

Nem a kultúra sok, hanem más kevés! De dolgozunk rajta…

Rengeteg a nem-híranyag, vannak köztük egészen személyes jellegûek is – Sántha Attila Székely szótára, a Brassó-Stockholm honoldal Szóbogáncsa – miért vállaljátok fel ezeket?

Ezért vagyunk közszolgálatiak. Minden értelmes megkeresésre megpróbálunk értelmesen és szakszeruen válaszolni. Sántha Attila gyujtése, amit a mi segítségünkkel végez, már a nyelvészek számára is érdekes lehet. A Szóbogáncs is valami, ami érték és nem látjuk, miért ne tegyék olvasóink értékesebbé. Volt, aki Nagyvárad-oldalt szeretett volna készíteni nálunk – létre is jött, stb…

Viccek, az átlagosnál több szex, internet-figyelõ – mintha a fiatalabb korosztályhoz szólnátok…

Igen!

A román állampolgárok anyagi helyzete hosszú ideig még nem fogja lehetõvé tenni az internetezést, legalábbis innen Stockholmból, ahonnan kérdezek, ez így tûnik. Nem lenne jobb megszüntetni a Transindexet, hadd aludjon téli álmot… Vagy talán rosszul mérem fel a helyzetet?

Nem, szerintem jól látod. Racionális a TransIndex bezárása lenne. Viszont ez nem egy racionális vállalkozás.

Ki segíthetné a hazai internetezést – Soros? Orbán Viktor? Hámos? Patrubány? Nyírõ András talán, vagyis a magánkezdeményezés?

Markó, Tokés, Nãstase, Britney Spearce. A felsoroltak közül eddig mindenki segítette, legalább azzal, hogy belépett és megnézett bennünket. Vagy ha nem segített eddig, akkor segíteni fogja! Ha nem, megvonjuk tole pártfogásunkat seperc alatt…
Felmérésünk szerint messze nem internetezik minden olyan romániai magyar, aki könnyen megengedhetné magának. Hogy belépjen a klubba, tartalmat kell számára szolgáltatni. Jól súlyozott, médiaszeruen felépített, dinamikusan bovülo tartalmat. Efelé még csak mi haladunk. Furcsa, de a húzós konkurrencia megjelenése lesz az a pillanat, amelyik legitimizálja jelenlétünket. Tartalom kell, vagy velünk, vagy mások által – ez az egyszeru ember nagy igazsága.

Kelemen Attila ki fia-borja: ”kukacos” cím alá hozta a gólya? Hogyan kerültél kapcsolatba az internettel?

Úgy gondolom, most az internet a totális média. Vonatkoztatási rendszertol függ persze, de úgy tunik, hogy éz, például a reneszánszban a színház lehetett, kicsit késobb az… 1960-as években a film. Egy külföldi ösztöndíjam kapcsán használtam az internetet eloször, és világos volt, hogy minimum profi felhasználó szeretnék lenni.
Az internet valahol szakkutatásaim empirikus, a hipertextszerusége pedig gyakran – nevetni fogsz – módszertani hátterét is biztosítja. Nietzsche totális színház fogalmából írtam az államvizsgát, érzékelésantopológiái témából magiszteri dolgozatomat, most sebesség filozófiából doktorálok. Amikor egy tanulmányon dolgozom, szinte soha nem jut eszembe olyan szempont, aminek így vagy úgy ne lenne köze az internethez.

Hogyan kerül valaki egy internet portál élére?

Én nem a TransIndex élén vagyok, én csak alkalmasabbnak tunök a csapat többi tagjánál arra, hogy szimuláljam a felelos szerkesztot. A TransIndex csapat egy közösség, én vagyok a közösség szóvivoje.

Azonkívül, hogy csinálod, mire használod az internetet?

Tudattágításra.

Ha Bill Gates most lenézne Kolozsvárra a Microsoft egébõl, s azt mondaná: ”Attila, lehet három kívánságod, mindeniket teljesítem”, mit kérnél tõle?

Direkt desktop linket a magyar nyelvterületen forgalmazott Windows-okról a TransIndex-re, annyi pénzt, ami elegendo arra, hogy családommal életünk végéig kedvünkre bárhova utazhassunk, és persze egy és forró csókot Petra nevu német vizslám hátsó felére.

***

Az interjú része az Internetcsinálók sorozatnak, melyet a Brassói Lapok közöl elsõnek, s amely a világhálón a Transzorg (szerkesztõ, webmester: Aradi József) és a Brassó-Stockholm honoldal (webmester: Jani István) ALPHA rovatának közremûködésében jelenik meg. Az eddig megszólaltatott „internetcsinálók”: Székely Dénes, Vértes János, Kormos László és - lásd alább - Simon Attila.

***

"Az Élõ Erdély nem feküdt le soha senkinek!"

Élõ Erdély

Interjú Simon Attilával

Kérdezett: Gergely Tamás

- Úgy tudom, ti voltatok az elsõ magyar nyelvû internet-lap Erdélyben. Hányban indult az Élõ Erdély? Kik bábáskodtak a születésénél?

- Mi voltunk az elsok, akik háta mögött sem egy internetes cég, sem alapítvány vagy egyesület, sem párt, sem szerkesztoség, semmi sem állt, rendelkezésünkre is csak az otthoni számítógép. Tehát tulajdonképp csóré seggel indultunk - most sem vagyunk felszereltség szempontjából annál sokkal elébb :)
De egyáltalán nem is fontos, hogy ki volt az elso. '98 nyarán indítottuk el az Élo Erdélyt http://www.hhrf.org/erdely , ha jól tudom, tavasszal már muködött valamiféle internetes lap-kezdeményezés itt, Csíkszeredában, az Internettó mintájára. Afféle dilettáns "interenteslap-csinálás" volt, valószínuleg kevéske koncepcióval, zéró hozzáértéssel, de annál nagyobb lelkesedéssel. Ahogyan a legtöbb netújság indul. (Például deruvel emlékszem egy jellemzo esetre: az akkoriban nagy hevülettel indított, de csak néhány hónapig muködo erdélyi hírügynökségem, a Directmedia egyik, az Udvarhelyi Hiradónak eladott riportja a nagy skandallumba torkollt bukaresti Sportklub-Steaua hokimeccsrol egy kicsit átírva, megmocskolva jelent meg az Internettó Transylvaniaeben http://www.nextra.ro/internetto/ egy számomra ismeretlen személy aláírásával :) ) Az Internettó Transylvaniaet, arról van szó tehát, az akkori helyi legnagyobb internetszolgáltató, a Nextra http://www.nextra.ro indította. Késobb a Nextra adott az Élo Erdélynek ingyenes béreltvonalas hozzáférést vagy egy évig - köszönet érte személyesen Elekes Sándor internetcsinálónak, a Nextra tulajdonosának. Ismét mosolyogva kell mondanom, valami éves muködésünk után egy másik erdélyi magyar internetes lap hirdette nagy mellénnyel magát a médiában úgy, hogy az elso erdélyi internetes lap. Természetesen :) a Transindexrõl http://www.transindex.ro van szó. Nem számít, ki volt az elso.
Az erdélyi webhelyet hárman indítottuk: Sándor Levente grafikus-programozó, Gálfi Péter, aki a szervert biztosította a kezdetek kezdetén, és jómagam. Péternek akkor már sikeresnek mondható román nyelvu weblapja volt, a Ce este nou pe webul românesc http://www.plus.ro hetente a román webvilág újdonságait mutatta be román nyelven, hírlevelére több száz webmester iratkozott fel. A Péter lapja, amely aztán angol nyelvterületre összpontosított, és partnerprogramokra (affiliate programs) épített webes boltot muködtetett, egy másik olyan sikersztori, amelynek tulajdonosa csíkszeredai, de amelyrol Csíkszeredában például szinte senki sem tud.

- Miért éreztétek szükségét az Élõ Erdély megindításának?

- Mi nem úgy indultunk, hogy valaki munkafeladatnak adta ki, csináljuk egy ilyen lapot. Sem úgy, hogy arra gondoltunk volna: most az RMDSZ-nek, EMKÉ-nek, Soros Alapítványnak vagy Magyarok Világszövetségének fogjuk eladni magunkat. Így nem politikai maszlagok, nem nagymagyarság-szlogenek, nem bújjunk-össze-énekeljük-el-a-székelyhimnuszt-és-hullassuk-könnyeinket-egymás-nyakába szindróma volt az alapja és váltotta ki kezdeményezésemet, hanem azt mondtam: fiúk, csináljuk meg a legjobb erdélyi internetes lapot! Így, szerényen :) - de elsosorban magunknak. És társaim támogattak. Meghánytuk-vetettük, hogy mi kellene legyen egy ilyen weblapon, és Leventével elkészítettük a lap pofázmányát. Így indult. Természetesen benne voltak ebben olyan magától értetodo vezérelvek, hogy mutassuk meg Erdélyt a nagyvilágnak, hogy találkozzunk végre legalább itt a világ más felébe vetodött magyarsággal, hogy mutassuk meg kulturális örökségünket és jelenkori, élo kultúránkat, hogy tegyük vonzóvá régiónkat a külföldi turizmus számára, de úgy, hogy nem csak Szováta szépségeit mutatjuk meg például, hanem azt is, hogy hidegvízproblémák vannak a szállodában. És még sorolhatom az elképzeléseket - legnagyobb részüket helybol nem tudtuk megvalósítani. Miért nem? Könyvet lehetne írni belole, mondjuk Internetmarketing, kultúramenedzselés és internetvállalkozások, illetve Hogyan ne nyalj be senkinek és ne dobd fel a talpadat a nonprofit szférában címmel. Pár fejezetét már meg tudnám írni ennek a könyvnek, de még tanulnom kell hozzá. Annyi biztos, hogy jó vagy rossz koncepcióval vagy menedzseléssel, de az Élo Erdély nem feküdt le soha senkinek, a legkisebb mértékben sem.

- Mi is volt az Élo Erdély három éve? Valóban internet-lap? Cikkgyûjtemény? Találkozóhely?

- Elég sok minden volt :) Foleg úttörés. Önmagunk keresése, az adott helyzetben a lehetoségek keresése, hogy miként lehet, miként kell és érdemes Erdélyben internetes lapot készíteni. A keresés még folytatódik, de már néhány dologra van feleletem. Weblap, webhely az ÉE, nem pedig a szokványos értelemben lap. Mivelhogy nem volt szerkesztoségünk, és a lapot gyakorlatilag egyedül készítettem otthonról éjszaka vagy hajnalban. Az alkalmazott koncepció az volt, hogy össze kell gyujteni egy helyre az információkat, azokat valamiképp rendezni, válogatni kell, lehetoleg olyanformán, hogy az egyszeru olvasó a reggeli kávéja mellett lehetoleg pontosan azokat a híranyagokat találja meg Erdélyrol, amelyeket különben tíz újság átböngészésével kellene megkeresnie. Így a Hír, Szemle, Pályázati Figyelo, Esemény és Jegyzet rovatok tulajdonképpen egy sajtófigyelés egyféleképpen rendezett eredményei.
Szó szerinti találkozóhelyként akkor kezdett igazán muködni, amikor a hevenyészett webalapú fórumot beindítottam, és azt Székely Dénes, a Csíkszereda Honlapja http://clmc.topnet.ro szintén önkéntes szerkesztoje kezdte moderálni. De találkozóhely olyanformán is, hogy a világ minden részérol jelentos számú olvasó látogat a lapra, és ugyanazt olvassa.

- Könyvház is vagytok…

- Az Élo Erdély gyökerei egy hagyományosan megjeleno lap internetes változatához nyúlnak vissza. A Könyvjelzo nevu, kéthavonta megjeleno, elso országos, erdélyi magyar könyvszakmai folyóiratot vittem internetre (a folyóiratot is magam alapítottam, foszerkesztettem, szerkesztettem, tördeltem és postáztam), és többen jelezték, hogy vásárolnának is a könyvekbol. Az Élo Erdély ideje alatt aztán ennek a vásárlási szándéknak mentem elejébe, és már eleve úgy adtam hírt a legújabb könyvekrol, hogy azok meg is vásárolhatók. Mai napig a könyveladásból befolyt nagyon kevés összeg az Élo Erdély anyagi fenntartója, zsíroskenyeremhez a kenyeret is ez a könyveladás hozta ki két évig, amíg teljes idomet és energiámat a lap szerkesztésére szántam. Foleg külföldi megrendeléseket elégítünk ki, bárki rendelhet erdélyi könyvet, mi szívesen segítünk.

- Elég, ha az ember végignézi a Vendégkönyvetek, látja, hogy szeretnek bennetek… Mi volt a leginkább nézett rovat?

- Nem tudnám megmondani, hogy melyik a legnézettebb rovat. Nagyon sokan olvasták például annak idején a Funár-korszak Kolozsváron a helyi sajtó tükrében c. könyvet az Olvasmány rovatban, amelyet magam digitalizáltam és osztottam meg a Magyar Elektronikus Könyvtárral is, és amely tudtom szerint az elso ilyen nagyméretu munka volt Erdélyben (több mint 400 oldalas könyvrol van szó). Természetesen a legtöbbször a Hír rovatot látogatják, de minden rovatról elmondható, hogy látogatják, olvassák. A legutóbb beindított Képeslapküldonket is sokan keresik fel. Ezt egy-két héten belül bovíteni fogom, és a téli ünnepek alkalmából eloreláthatóan nagy lesz a forgalom.

- Mirõl érzitek ti, akik csináljátok, hogy a legjobban sikerült?

- Jó az Erdélyi Utazó, jó a Képeslapküldo, nem panaszkodhatunk a Fórum tartalmára, amelynek törzslátogatói ha nem is egyedi módon, de mégis sajátos komolysággal vitatkoznak, nem a máshol annyira elterjedt személyeskedés jellemzi ezeket a beszélgetéseket. A lap szempontjából megadatott az a szerencse, hogy pár éves újságírói, lapalapítói és szerkesztoi tapasztalat után álltam egy olyan médiumhoz, amelyikkel egyszeruen szerelembe estem. Elso látásra. Vagy ami orvosság volt valami más ellen. Nem számított semmi egyéb, sem pénz, sem fáradság, sem karrier, én azt csináltam, amit akartam - természetesen a nagyon szuk lehetoségek határán belül. És tehettem ezt épp a Net által hozott új helyzetben: abban a közegben, amelyhez nem kell papír, nem kell nyomda, nem kellenek újságkihordók, nem jelent korlátot az oldalszám, és ha minden törik és szakad, magányos farkasként akkor is muködtetni lehet egy egyszemélyes lapot.

- Amikor ezeket kérdezem, éppen ”befagyott” az Élõ Erdély. Mintha nem is élne. Leállt a Szemle, a Hír rovat, mindössze a dátum változik naponta meg azt tudjuk meg, hogy éppen kiknek a névnapja van. Alfonz napján kérdem: mit történt? Korábban anyagi gonddal küszködtetek, a pénz hiánya bénított meg benneteket?

- A két év alatt a rovatok sokasodtak, egyre bonyolultabb lett a rendszer, és a háttérben egy csomó lényeges dolog, aminek változnia kellett volna, változatlan maradt. Például nem sikerült egy olyan gyors és biztonságos szervert bérelnem, amely szerveroldali szkriptek futtatását tenné lehetové. Így például még olyan egyszeru alkalmazást, mint a vendégkönyv is más szerveren tárolunk, a fórumunk olyan amilyen, mert szintén egy ingyenes szolgáltatás. A weblapok szerkesztését technikai szempontból le kellett volna egyszerusíteni, automatizálni úgynevezett dinamikus oldalak készítésével, de ezt sem lehetett erre alkalmas szerver nélkül. (Ha a képeslapküldonket megnézed, az megmutatja, hogy mire gondolok, ez az alkalmazás színmagyar gyártmány, a felépítés saját agyszüleményem, a programozási rész a Leventéé. 48 órai folyamatos munkával készítettük el tavaly Húsvét elott. A képeslapküldo ismét egy más szerveren van :(, ahová forgalomkorlátok miatt nem lehet telepíteni a lapot.) De kellett volna nonie a szerkesztoségnek is. Leszámítva Székely Dénes moderátori munkáját a fórumon, és Sándor Levente idoszakos segítségét programozási feladatoknál, az ÉE-t máig egymagam szerkesztem. Hogy a bedolgozás feltételei nem teremtodtek meg, annak nagyrészt szintén olyan okai is vanak, hogy nem tudtuk automatizálni ezt a folyamatot.
És nonie kellett volna a szerkesztoségnek infrastruktúra terén is. Megpróbáltunk egy irodát bérelni, minoségi internetszolgáltatásra elofizetni, de akárhogy is számoljuk, ha bevétel nincs és egyre több a kiadás, az eredmény mínusz lesz. Lehet azt mondani, hogy mért nem tettem ezt vagy azt, mért nem fordultam ide vagy oda: a lap két vállamon hordozása mellett még arra sem maradt igazán idom, hogy legalább egy pályázatot írjak valahová.
Most már két-három hónapja nem tudtam frissíteni a lapot. Az irodát fel kellett számolnom, az eddigi két használt számítógép helyett egy, a sajátom maradt, internethozzáférésre nincs pénzem. De közben keresem a megoldásokat. Az egyik változat az, hogy ismét vissza a hoskorszakhoz, és otthonról csinálni a lapot. A másik, amely jó irányba alakul, hogy bevonni egy kulturális intézményt a munkába. Az erdélyi kultúra digitalizálása olyan feladat lenne, amelyet részben megkezdett az ÉE, de amely intézményi keretek közt és pályázati lehetoségek megragadásával más méreteket öltene, és más minoségi eredményei lennének. Egy ilyen digitális, kulturális értékkataszter létrehozásáról folytatok tárgyalásokat a Hargita Megyei Kulturális Központ http://hmkk.cjb.net igazgatójával, Balog Lászlóval, és jó reménységgel beszélhetek ennek jövojérol, hiszen az igazgató által nemrég elindított kultúramenedzselési szemléletváltás a digitális kultúrának is megfelelo teret kíván nyújtani.
Ebben a felállásban újra kell gondolni egy csomó mindent, ami az ÉE struktúráját illeti.
A gyökerünk egy könyves lap volt, s az elso elképzelések is erosen a kultúrát járták körül. Késobb kezdtem nagyobb teret szentelni a napi híreknek, pályázatfigyelésnek, eseményfigyelésnek, és könnyen kitalálható, a látogatottság, illetve a látogatók naponta való visszacsalogatása volt ezzel a fo cél. Hogy mire lett volna ez jó? A reklámozók számára vonzóvá tenni a lapot. Most jó alkalom lesz visszatérni a gyökerekhez, és több figyelmet fordítani a kultúrára.
A kolozsvári Transindex megjelenését is figyelembe kell vennem. Többen kérdezték, konkurrenciát jelent-e az új lap. Feleletem az volt és most is az, hogy nem. Megjelenésének elso pillanatától tudtam, hogy nem, amikor magukat az elso erdélyi internetes lapnak hirdették. Amikor láttam, hogy oldalukon az erdélyi lapok címlistájáról "véletlenül" lefelejtették az ÉE-t. Amikor láttam, hogy ugyanolyan rovatokat indítanak mint mi, vagy amikor úgy reklámozzák magukat, mint a leglátogatottabb erdélyi magyar internetes lap (ugye tudjuk, hogy még Magyarországon is komoly gondot jelent a látogatásszámlálás egységesítése és korrektsége). Szóval számomra nem jelent konkurrenciát, de mindenképp figyelembe kell venni egy sor dolgot, amit a Transindex megjelenése hozott. Amíg egyedüli szereplo volt az ÉE, olyan feladatokat is fel kellett vállalnunk, amelyeket az olvasóért vállaltunk fel, de amelyek kissé eltérítettek az eredeti elképzeléstol. Most már nem olyan fontos dolog, hogy mindent megtaláljon az olvasó a lapon, mert ha mondjuk a Transindexen megtalálja azokat, és remélhetoleg a Transindex is folyamatos szakmai fejlodésnek néz elébe (amit a befekteto Index törvényszeruen ki kell kényszerítsen), akkor nincs értelme párhuzamos dolgokra fecsérelnünk az energiánkat. Valószínuleg a jövo év elején és a jövo év folyamán más - elso :) - erdélyi magyar, komolyabb internetes lapok is megjelennek, úgyhogy lehetoség lesz a szakosodásra és valamikor majd a versengésre is.

- Mi kell ahhoz, hogy megint mûködjék az internet-lap? Kitõl lehetne várni a segítséget? Intézményektõl? Az Internetcsinálók sorozatban Kormos László a Magyarok Világszövetségét nevezte meg mint olyan intézményt, amely a kisebbségben segíthetné az internetezést…

- Ha az említett kulturális központ felvállalja az ügy támogatását, természetesen számba veszünk minden olyan lehetoséget, amelyen keresztül politikai zöngék nélküli támogatásra lelhetünk. Eddig nem verték le egymást az ilyen támogatók.

- Magánszemélyek segíthetnének? Megszámoltam: kilencvenhatan dicsérték munkátokat a vendégkönyvetekben. Ha mindenik tíz dollárral járulna hozzá - a legtöbben külföldiek, közöttük is rengeteg a nyugati - az évi költségvetéshez, kijönne az elengedhetetlenül szükséges ezer dollár. Cserben hagytak benneteket?

- Nem hagytak cserben az olvasók, sot! Amikor nagy bajban voltunk, mellénk álltak, így az 1000 körülibol már csak 200 dolláros adósságom van az internetszolgáltató felé. De nem kell arra gondolni, hogy özönlöttek a személyes anyagi támogatók: a támogatásokat a törzsolvasók egy nagylelku, de kicsiny csapata adta, olyanok, akik tenni akartak valamit a lapért, és biztak bennünk. Sajnos most az a helyzet állta elo, hogy épp a perselyezés után nem frissül a lap, de ezúton is üzenem nekik, ne veszítsék el a lapba - vagy belém - vetett bizalmukat! Az Élo Erdély újra élni fog! És bárminemu támogatást továbbra is szívesen veszünk, jó helyre megy.

–Nincs szükség Erdélyben még az Internetre, nem is igazi Internetköztársaság a web-Erdély, ahogy moderátorotok meghatározta?

–Nos gondolom, azért fogalmaztad így a kérdést, mert egy haldoklónak látszó lapról beszélgetünk, és nagyrészt múlt idoben is szóltam az ÉE-rol. Azért beszélhettünk róla múlt idoben, mert ha nem túl jelentos is, de mégiscsak az erdélyi internetes tartalomszolgáltatás egy kis történelmi korszaka volt az ÉE több mint két éve. Ez a korszak most lezárulni látszik, valami újnak kell jönnie helyében. A múltról beszélgettünk, de csak azért, hogy tiszteljük a múltat, ismerjük fel a hibáit és eredményeit, hogy tiszta képpel indulhassunk a jövonek.
Nem gondolom azt, hogy az erdélyi, a romániai internetezésnek nincs jövoje. Sot. Csak amikor a jövojérol beszélgetünk, nem csak az interentes tartalomszolgáltatásra, a netújságokra kell gondolnunk, hanem minden egyébre, ami az internet megjelenésével és egyre rohamosabb terjedésével együttjár. Arra, hogy egyre több kisebb vagy nagyobb vállalkozás jelenik meg az interneten is, kizárólag dotcom vállalkozások is megjelennek és sikeresen muködnek, ami azt jelenti, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az internetnek mint kommunikációs közegnek a szerepét. A hagyományos újságok például szembe kell nézzenek azzal, hogy a vállalkozások behatárolt reklámkereteibol egy szeletet elveszítenek, ha nem lépnek az internet irányába. Az olvasó pedig egyre több információhoz jut hozzá egyre gyorsabban, aminek érdekében képes anyagi áldozatot hozni vagy reklámcsíkokat elviselni. Az pedig, hogy mire jó az egyre több és egyre gyorsabban elért információ az egyénnek – ismétcsak olyan kérdés, amelynek megválaszolásával (web)oldalakat lehet megtölteni.

Az interjú a Brassói Lapok Internetcsinálók sorozata számára készült. A sorozat korábbi darabjai megtalálhatók a idõleges nehézségek miatt építését szüneteltetõ Transzorg oldalán.