- a Brassói Panteon rovat szerkesztése folyamatban van, szívesen vesszük az esetleges kiegészítéseket -

APÁCZAI CSERE JÁNOS (1625-1659) író, pedagógus, a Magyar encyclopedia (1655) szerzõje.
Barcasági szegény szabad székely vagy elszegényedett nemesi családból származott. Az Olt bal partján fekvõ Apáca nevû községben született. Tanulmányait szülõfalujában kezdte, majd Kolozsvárt Porcsalmi András vezetésével folytatta. Gyulafehérvárott Bisterfeld János Henrik keze alatt tanult. Külföldi egyetemekre Geleji Katona István erdélyi református püspök támogatásával került ki. Franeker, Leiden, Utrecht és Hardervijk voltak egyetemi tanulmányainak állomásai. Ez utóbbi helyen doktorrá avatták. Ez az új alapítású egyetemnek Apácai volt elsõ doktora. 1651-ben feleségül vette Aletta van der Maet-ot. Egy évvel késõbb Csulai György erdélyi püspök hazahívja és 1653 augusztus 29-én már Gyulafehérvárott találjuk, az akadémiai gimnázium tanáraként. Novemberben tartja meg székfoglaló beszédét: A bölcsesség tanulásáról . Õ az elsõ a magyar mûvelõdés történetében, akinek az iskolaügy egészérõl átfogó koncepciója volt, aki magas szinten képviselte a nemzeti nyelvû tudományosság fontosságának, a magyar nyelvû tanítás szükségességének az ügyét. Puritánus eszméi miatt üldözték, Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony pártfogásának köszönheti, hogy a kolozsvári iskola élére kerülhetett. Bethlen Miklós, Apácai egyik legkiválóbb tanítványa, emlékiratában szép emléket állít a nagy nevelõnek. A megfeszített munka korán felõrölte életerejét. Az elsõ magyar nyelvû tudománytár szerzõje fiatalon halt meg 1659-ben. Tarnóc Márton: Magyar gondolkodók, 17. század, jegyzetek

ÁPRILY LAJOS Brassóban született Áprily Lajos (1887-1967) költõ, az egyik legkiválóbb fordítónk. Székelyudvarhelyen és Brassóban tanult, Nagyenyeden és Kolozsvárt volt tanár és elõbb az Ellenzék, majd az Erdélyi Helikon szerkesztõje lett. Sikerei teljében 1929-ben Budapestre költözött. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé sorolta. Elsõ verseskötete 1921-ben jelent meg. Angol, francia, német, norvég, orosz, román költõket fordított. Magyarra ültette Ibsen Peer Gyntjét, Puskin Anyeginjét, több irodalomkritikusunk véleménye szerint mindkettõ magyar szövege szebb az eredetinél.

Emlékeztetõül álljon itt "A tetõn" versének néhány sora:

Erdély...

(Az Áprily Lajosról szóló sorok Szigyártó Sándor Az erdélyi Panteon címû könyvében találhatók meg.)

BARÓTI SZABÓ DÁVID Baróton született Baróti Szabó Dávid (1739-1819) a székelyudvarhelyi jezsuiták rendjében nevelkedett paptanár, költõ és mûfordító, aki a magyar nyelvet klasszikus formába próbálta önteni. 1777-ben jelent meg az Új mértékre vett külön versek . Lefordította Milton Elveszett paradicsomát, a Vergilius Aeneisét. Egy ledõlt diófához címû versében így dalol hazájáról:
Mely magas s égnek szegezett fejeddel
Mint király állasz vala társaid közt:
Tégedet látlak, gyönyörû diófa, Földre terítve?
--------------------------------------------------
Annyi szélvészen diadalt nyert fa!
Nemtelen porban hever a nemes dísz?
Ezt lenndõnek lehetet - e valyon
Vélni felõled?

BARTALIS JÁNOS (1893-1976) költõ, az Erdélyi Helikon tagja.

BÁTHORI GÁBOR 1611-ben Báthori Gábor rabolt, gyújtogatott, sanyargatott Brassóban. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

BAKFARK BÁLINT A Brassóban született és egy Budán elhelyezett márvány emléktábla szerint e városrészben nevelkedett és lett nagyhírû muzsikus Franciaországban, Lengyelországban és Itáliában Bakfark Bálint lantmûvész és zeneszerzõ. Már az atyja, Tamás is lantmûvész volt. Legjelentõsebb megújítója volt az egyiptomi falfestményeken megjelentetett pengetõs hangszernek, mely görögök és rómaiak közvetítésével terjedt el Európában.
Szapolyai János és János Zsigmond idejében felismerték kivételes tehetségét és anyagilag is támogatták. Nyugtalan természete, sajátos egyénisége azonban városról-városra, sikerrõl-sikerre ûzte-hajtotta földrészünk legdélibb sarkáig, s végül a délolaszolrszági Páduában érte a halál 1976. augusztus 22-én. Élettelen testét az azóta már lerombolt San Lorenzo templomban temették el. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

BRASSAÏ (Halász Gyula) Brassói származású francia mûvész (1899-1984), az éjszakai Párizsról készített fotói hozták meg számára a sikert - Paris de nuit (1933).

CSEREI MIHÁLY (1668-1756)csíkrákosi születésû történetíró.
1695-ben Teleki Mihály szolgálatába állott és számos csatájában bátran vett részt. Ennek ellenére, életében megszámlálhatatlanul sok hányattatásban volt része s nem egyszer került kilátástalan helyzetbe. Egy elvesztett csata után Brassóba vezérelte sorsa, ahol elkezdte emlékíró munkásságát.
Újabb, talán még nagyobb és keservesebb hányattatások után nagyajtai magányába vonult vissza, ahol hátralevõ 34 éve alatt már csak családjának és az írásnak élt.
Az erdélyi memoárirodalom utolérhetetlen alakja volt, aki mai történelmi kutatásaink szerint inkább lebilincselõ emlékírónak, mint hiteles történésznek mondható. Érdeklõdését nagy szenvedéllyel a cselszövések és a korabeli pletykák kötötték le s ezekbõl írt lebilincselõen szép magyar nyelven, de nem mindig tárgyilagosan. A különben irodalmi értékû munkájában, a "Nagyajtai Cserei Mihály Histáriájá"ban az 1661-1711 közötti eseményekkel foglalkozik. A ritka szép kézírással megírt munka sok másolatban maradt fenn Erdélyben, de néhány éve Budapesten nyomtatásban megjelent. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

HONTERUS, JOHANNES (1498-1549) iskolaszervezõ, nyomdász. 1532-ben rajzolta meg Erdély elsõ térképét.

JAKOBINUS JÁNOS A brassói csatában esett el a Székely Mózeshez hû Jakobinus János (1574 - 1603), kolozsvári szászként született erdélyi kancellár is, aki a korábban élt Báthori Zsigmond, majd Mihai Viteazul alatt is fejedelmi titkár volt. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

KIS SÁNDOR 1849-ben, a Brassótól délre fekvõ Tömös-szorosban 15 ezer székely halt hõsi halált Kis Sándor ezredes oldalán. 1879-tõl emlékoszlop hirdette hõsiességüket. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

KOÓS FERENC. Brassóban temették el Koós Ferencet (1828-1905), a brassói szabadkõmûves páholy tagját. Szebenben román iskolába járt, jól beszélt románul, így a református püspökség bukaresti lekésszé nevezte ki. Elõtte huszárként harcolt a szabadságharcban, lakásán szabadságharcosokat bújtatott, amiért ült is. A román fõvárosban templomot épített, mûvelõdési házat, olvasóegyletet alapított az ott élõ magyarságnak. Tanulmányozta a moldvai csángók életét és megerõsítette hitüket a túlélésben. 1860-61-ben õ nyomtatta és adta ki a Magyar Közlönyt. Tankönyvíró és fordító volt egyszemélyben, több értekezése jelent meg a román, a magyar és a cigány folklórról. Értékes emlékiratai maradtak ránk. (Szigyártó Sándor Az erdélyi Panteon címû kötetébõl)

KOSZTA JÓZSEF Brassó szülötte Koszta József (1864-1949), kiváló festõmûvészünk a sötét tónusú, ám anézõre mély hatást gyakorló mûvész. Iparoslegényként kezdte életét, aztán saját keresetébõl tanult Bécsbe, majd Pesten a Mintarajziskolában. Állami ösztöndíjjal került Müncsenbe, utána, 1896-tól kezdve Benczur tanítványa lett. Bár késõbb Párizsban is járt, örök témája a magyar paraszti világ, a sötét nyomor, az élet nehézségeivel küzdõ ember lett és maradt élete végéig. Az Alföld festõje lett. 1917-tõl állandóan kiállító, általánosan elismert mûvész. Berlinben, Londonban, Brüsszelben, Rómában, Stockholmban is nagy hírre tett szert. Kossuth-díjat 1948-ban kapott. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

LEITER ARTÚR festőművész 1904. augusztus 6-án született Brassóban Leiter Artúr festőművész-rajztanár. Édesapja Leiter Károly templomi festő volt, 1923-ban érettségizett a brassói Állami Főreáliskola magyar tagozatán. 1924-től a bukaresti Szépművészeti Akadémia festészeti szakán Camil Ressu és G.D. Mirea mesterek tanítványa volt. 1928-ban rajtzanári oklevéllel végezte a főiskolát. Már diákévei alatt díjat nyert és törökországi tanulmányútra mehetett. 1929-től rajztanár a brassói Református Kereskedelmi Iskolában. Első házasságából (1931) leánya született (Leiter Beata Hildegard). Átmenetileg a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium rajztanára, itt nyitotta első kiállítását. 1939-ben Kollár Gusztáv utódjaként rajztanár lett a brassói Római Katolikus Főgimnáziumban (ma Áprily Lajos Középiskola). Egyetlen monumentális festménye, a Csodaszarvas, az akkori magyar Főkonzulátus előcsarnokában látható Brassóban. Részt vett a Dél-Erdélyi Magyar Művészek vándorkiállításán. Második házassága révén (1944) fia született (Leiter Károly Lajos, mindkét gyermek Németországban él). 1945-ben Mattis Teutsh Jánossal és Lukász Irénnel megalakítják a képzőművészek szervezetét, a Képzőművészek Romániai Szövetsége későbbi fiókszervezete elődjét. A hatvanas években külföldi tanulmányútra nyílott lehetősége (Magyarország, Ausztria, Németország). A brassó Népi Művészeti Iskola festészeti szakán is tanított, majd 1964-ben középiskolai rajztanárként vonult nyugdíjba. 1987- június 14-én hunyt el Brassóban.
Halála után 1994-ben Vöhringenben, 1997-ben Brassóban rendeztek műveiből gyűjteményes emlékkiállítást gyermekei. A budapesti Vármegye Galériában 1999-ben mutatta be poszthumusz kiállítását Banner Zoltán művészet író. Erre az alkalomra jelent meg az említett szerző Leiter Artúr életét és művészetét méltató albuma is. A Leiter-monográfia itthon és Magyarországon még kapható.
Hosszú élete során (83 éve) számtalan egyéni, csoportos és nemzetközi kiállításon alapozta meg hírnevét. Tagja volt a Román Képzőművészek Szövetségének (UAP). Művészete az ember mélységes tiszteletével, a hazai táj és élete-városa szépségeivel függ össze. A kommunista rendszer szürkeségében is csak itthon talált otthonra. Lelkierőt a vidék érintetlen szépségeiből merített, termékenysége pedig a mindennapi valóságból táplálkozott.
Érdeklődése nem a felfedezőé, az újdonászé, hanem a tisztánlátó szemtanúé volt, aki a valóságot az emberi lét mélységeit átérezve ábrázolta. Mindhalálig az összhang és a harmónia megteremtésének szándéka vezette.
Csutak Levente
Banner Zoltánnak Leiter Artúrról szóló háromnyelvû monográfiája megvásárolható a következõ címen: Beate Leiter, Pestalozzi Str. 5., 83301 Traunreut,Deutschland. A könyv ára 30 DM.

MOJSZESZ MÁRTON Nagyajtán született Mojszesz Márton fiatal székely diák, aki 1956-ban több társával gyalogosan indult a magyar forradalmárok megsegítésére. Nagyváradon valamennyiüket elfogták és attól kezdve állandó rendõri megfigyelés alatt tartották. A kolozsvári egyetemre is beiratkozott, de az egyetem vezetése kizáratta a hallgatók sorából. Állást nem vállalhatott, mert sehol sem alkalmazták. Amikor Brassóban a hatalmon álló párt székházában sem akartak rajta segíteni, benzinnel öntötte le magát, és égõ fáklyaként a fennálló rend ellen tiltakozva fejezte be rövid életét. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

PAÁL ÁRPÁD (1880?-1944?) újságíró. A Keleti Újság, a Napkelet szerkesztõje. Az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja.

PETKI JÁNOS Brassóban halt meg Petki János (1572-1612) mûvelt székely fõember és kiváló diplomata, késõbb erdélyi kancellár, akinek ránk maradt munkájában "Az virtusnak és Voluptasnak egymással való vetélkedésé"ben Báthori Gábornak lett krónikása, de verseket is írt és más irodalmi munkákkal is emlékezetessé tette magát. Szigyártó Sándor: Az erdélyi panteon

PLUGOR SÁNDOR sepsiszentgyörgyi festőművész, grafikus 1940. március 4-én született a háromszéki Kökösben, abban a parasztházban, amelyett nagyapja épített. A Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémiát végezte 1964-ben Kolozsváron. Pályafutását rajztanárként kezdte, majd grafikai szerkesztőként folytatta Brassóban. Később díszlettervezőként, múzeumi alkalmazottként kereste kenyerét Sepsiszentgyörgyön. Két fia született. 1968-tól a Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja volt. Számtalan egyéni kiállítást nyitott hazájában és külföldön. Mindenütt sikert aratott. Alapító tagja volt a MV égisze alatt működő Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának és az erdélyi Barabás Miklós Céhnek. Viszonylag hamar megtalálta sajátos művészeti útját. Sohasem igyekezett túlszárnyalni saját magát, idegen hatásoknak nem engedelmeskedett, bár állandóan kereste a megújulás lehetőségeit. Így szólt szerényen önmagáról: „Rajzoló is vagyok, rajzolgatok, szemlélődök, úgy igazán mélységesen nem érzem magam mindenféle szempontból grafikusnak. Nem törekszem különleges tecknikákra. Az én grafikai világom a vonalból él, vagy én élek a vonalból, a fény-árnyék és tömeghatás nálam másodhegedűs szerepet játszik.” Plugornál valóban a vonal bokrosodik folttá, tömeggé, kifejező formává. Festményein sem igyekezett megszabadulni a vonaltól, de elsősorban erőteljes, határozott és mély színfoltokkal építette fel kompozícióit. „Színépületei” és „vonalbokrai” az erdélyi magyar képzőművészet jellemábrázoló jelesei közé emelték Plugor Sándort

Plugor Sándorról többet...

SÉNYI LÁSZLÓ (1874-1949) hírlapíró, a Székelyföld szerkesztõje, õ mentette meg Salamon Ernõ kéziratait.