| Kedves chates társak! A gyakori levélírás nem az én műfajom. Azt csinálja a Mikes Kelemen! Ritkán írok, de akkor viszont sokat! Most mégis megpróbálom egy pár mondatban összefoglalni a mezőkovácsházi találkozót, amely 2002. júl.12-13-14.-én volt. (Péntek, szombat, vasárnap.) A pénteki napon volt az érkezés és regisztráció, valamint a szálláshelyek elfoglalása. Három helyszín volt, a "nomádok" a campingben sátoroztak, a társaság túlnyomó többsége a "koleszban" volt elszállásolva, és egy pár ember a Motelban kapott szállást. Sokan gyűltünk össze (kb 64), hogy jól érezzük magunkat, kikapcsolódjunk, új ismeretségeket szerezzünk, régieket elmélyítsünk. Nekem a "világvégének" tűnt Mezőkovácsháza, mert sokat utaztam, átszálltam a rekkenő hőségben, de ahogy odaértem, már el is felejtettem az utazás kellemetlenségeit. A tengerentúlról is jöttek chates társak. Azt hiszem nem fog senki megharagudni, ha azt mondom Milanka volt a találkozó fáklyája! Az, hogy megismerhet bennünket, velünk lehet, olyan boldogsággal töltötte el, annyira sugárzott belőle, hogy mindenkire ráragadt akik körülötte voltak. Úgy éreztük, hogy az egész világot a szívünkre tudnánk ölelni. " S idő állj meg egy pillanatra, S ti rohanó percek várjatok!" szerettük volna, ha kimerevíthettük volna a pillanatot, mintha egy videót leállítanánk..... A pénteki vacsora után sokat táncoltunk, későn, azaz szombaton tértünk nyugovóra. Szombat délelőtt traktorral és két pótkocsival kimentünk az erdőbe. Nagyon koszosak lettünk, mert a szárazság miatt nagy volt a por, amit a traktor felvert, és az izzadt bőrünkre tapadt. Gyerekkoromban voltam utoljára ilyen koszos játék után, amikor anyukám kefével próbált este megszabadítani a rám ragadt szutyoktól. Jót nevettünk egymást látva, de a finom grillezett husi, és dinnye feledtette a "portakarót" A vadászháztól lehetett elmenni lovagolni (aki akart), és Mezőhegyesre bemenni (aki akart) versenylovakat, és a kocsimúzeumot megtekinteni. Én voltam bóklászni az erdőben is, jólesett a séta. Délután visszamentünk a traktorral Kovácsházára. A visszafele út, ha lehet még kalandosabb volt, mint az odafele. Hazaérve első dolgunk az volt, hogy mindenki lecsutakolta magát, és utána strandolás örömei következtek. Vacsora után a strandon, zenés táncos műsort néztünk, és kabát zenekara is eljött Szolnokról. Ők is eljátszották a repertoárt. A műsor után tánc következett végkimerülésig. Jól kiráztuk a bolhákat, és kb. két óra magasságában mindenki hazaslattyogott a strandról. Ezzel azonban még nem kezdődött el a pihenés időszaka, mert a kolesz előtt folytatódott a gitározás és a tánc. Azt hiszem, volt olyan is aki nem is feküdt le aludni.(Hajnali négykor úgyis fölösleges!) Vasárnap strandolás volt, és folyamatos búcsúzkodás. Lassan útra kelt a társulat. Volt címcsere, fogadkozás.(Idővel kiderül ki-ki mennyire tartja be.)Annyi puszi csattant, hogy utoljára az esküvőmön pusziszkodtam ennyit. Közben be-be csobbantunk a hűs vízbe. A strandnak három medencéje van, és a szoboszlói gyógyvízhez hasonló összetételű a vize. Azt hiszem nemcsak a magam nevében mondom, hogy mindenki jól kibeszélgette magát, mindenki talált olyan társat, akivel egy hullámhosszon volt, és a legteljesebb egyetértés alakult ki közöttük. Nekem fontos a személyes kontaktus, nem sikerült ugyan mindenkit megjegyeznem,(pedig ez volt az elhatározásom) de nem bánkódom emiatt. Majd legközelebb! Köszönetet kell mondanunk atyának, igazán minden elismerést megérdemel! A szervező készsége nagyszerű, nem lehetett könnyű minden embert és programot így összehangolni. Karmesterünk köszönjük! A búcsúmondat egy színdarab címe lehetne: Jövőre veled ugyanitt! (de ez nem elég frappáns) Mivel nem jut eszembe jobb, maradjunk annyiban, hogy nincs búcsúmondat! fregatt. |