2006. Retro történelem, elemzés

Itt letöltheted.

2005. Retro - Retro, a címadó dal elemzése

RETRO

Az utolsó lány, aki nem volt még meg
Szemben a horizont nyomás az égnek
Vörösre fested az ajkad
Tudom, hogy nem múlik rajtad
Az utolsó lány, aki nem volt még meg

Középen állsz most szemben a helyed
Előre látod, hogy jó lesz neked
Feszül a test és fénylik a nyakad
Benne vagy látom kitetted magad

Egy-két-há indul a bevetés
Négy-öt-hat szolíd/szelíd menetelés
Nem számít sír és a sírás
Retro-metro getto-techno

Nincs senki ébren csak te meg én
Egy-két-há indul a repülés
Aki elment már nem jön vissza
Levetkőzte magát és tiszta
Az utolsó lány, aki nem volt még meg

Égett hús bőr és menekülés
Nem tudok nevet csak nevet/és
Nem számít sír és a sírás
RETRO-METRO-GETTO-TECHNO

Tényleg írt volna szexhimnuszt a Nulladik Változat? Az utolsó lány, aki nem volt még meg kapcsán a szövegbeli szex-utalások, a zenei hozzállás álheroizmusa, s a határozott áhítat. Nem, ebből a keveredésből nem himnusz lesz, inkább zajos csatadal, talán még szex sem lesz, de lehet egy fejtegetés, mely mögé néz az első jelentésnek. Az utolsó lány, aki nem volt még meg gondolata, mondjuk egy háborúba induló katonáé, aki bevetés előtt gondol a nőjére. Persze lehet ez a mozgósítóerő, ami pont a bevetésre sarkall, de ez már az ölés az ölelés helyett.
Ilyen értelemben minden szexuális fogalom egyben háborús fogalom is. A vörösre festett ajak mondjuk a vér is, nemcsak a rúzs. A feszül a test mondjuk a fegyver hagyományos értelme is, nemcsak a másodlagos jelentés. A középen állsz és szemben helyed mondjuk a frontvonal. Az aki elment, már nem jön vissza, az ugyanúgy az otthagyás, mint a meghalás. És ilyen háború már ezer van körülöttünk, bár szex meg sokezerszer több, inkább nem mennék bele a számokba.
A refrén illeszkedése bonyolultabb, talán csak egy szójáték: Retro – metro – getto – techno. Előtte az utalások a szolíd menetelésre, égett húsra, sír és sírásra, még mindig a háború – szex párhuzam. De ez az odacsapott négy darab kétszótagos esetlegesség, ráadásul valami beazonosíthatatlan szleng – nyelven, nem gang, nem értelmiségi, nem öreg, nem fiatal, inkább fatal. Holott a szöveg abszolút előzménye ez volt, négy így együtt értelmetlen szó keringett bennem, míg valami riffelős álmetál ki nem hozta belőlem a nagy üzenetet. Azóta fejtegetem, mi ez. Retro: visszautalás. Retro – metro: vissza a Metropolisz – tánc időszakába? Vagy inkább: ellene hatni a metrikus, majdnem automatikus dolgoknak, ne sodródó ösztönösség, hanem szembeforduló tudatosság? A getto – techno értelmes, ugye a gettóból jön a technó, s nem mondjuk a magyarock. Bár ez feltételes, mert tőlem jöhetne az alternatív is. Netán visszautalás a Metropoliszra és ellenhatás a getto – technora. Netán ellenhatás a gettósításra és az egész technokricitásra. De hát már nyakunkon a Metropolisz. Akkor szembe ezzel az egésszel. Ahhoz meg már túl régi a forma, nem lehetnek illúzióink. Vagy ahogy hallottam a harminc évesen is lázadó költő egyszerre jóleső és nevetséges minősítését.
Úgyhogy maradjunk inkább az énekesnél, mert akkor Az utolsó lány, aki nem volt még meg dalszöveg, a Retro – metro – getto – techno pedig egy egyszerű szlogen.                                                                                                                                    
 Áruvédjegy

2005. Retro (Tibibátsitól)

Nulladik Változat: Retro (2005 Szerzői Kiadás)

Több mint négy évet kellett várni erre a lemezre és Dombó Szabolcs (dob), Fenes Tibor (ének, gitár), Hricsovinyi Tamás (basszus), Szuhaj Péter (gitár) nagyon kitettek magukért a HSB Stúdió munkatársaival együtt (Hidasi Barnabás, Regenye Zoltán). De ne legyen túlmagyarázva, ezért jobb, ha megírom első benyomásaimat (bár az ember úgyis rögtön beteszi még egyszer)! Négy rádióbarát- ha úgy tetszik 'slágergyanús' - nótát érzek a lemezen: Riadó Rádió, Valóságerdő, Pestis, Feszültség című trekkek. Megjegyzem nagyon jó választásnak tűnik a fülbemászó nyitány: a Riadó Rádió szövege is igazi beindító (Gyerünk még!). A Pestis tényleg kissé Tankcsapda utánérzésű, de kiváló nóta. (Sőt, szerintem a Feszültséggel együtt a lemez erős pillérei). Haladóknak a Tigrisszem és a Kezdet c. dalt ajánlanám (előbbiben a ritmusos riffek, utóbbinál a U2-s hatás az érdekesség: nekem kicsit a Bullet the blue sky-t juttatta eszembe monoton basszusával és posztapokaliptikus hangulatával. Tán a cím is utalhat egy új kezdetre?). Lazább csokor: a Szemfénykörív (a poénos 'dizsis' dobbetéttel), a countrys gitárhangzással operáló - és a zenekartól szokatlan hangzású - Puha penge, a 'terpeszállásos-bólogatós' címadó Retro. A lírai rész szerintem elég erősre sikerült: a nemrég elhunyt Bob Zoltánnak (A Kert énekese) ajánlott Menj ki a fényből például egy újabb lebegős és tipikusan a zenekar profiljába vágó borongós gyöngyszem. (Bár a korábbi lemezeken szereplő Tenger és a Ma éjjel egy hajszállal jobbnak tűnik azért a hasonló vonulatból). A Rohanok én is c. szám - egyelőre - kakukktojás a számomra. Minden lemeznek akadnak gyengébb pillanatai, úgy érzem itt is erről van szó (bár lehet, hogy csak többször kell meghallgatnom). Az Üveghangok tényleg jó záródal, nyugodtsága, lágysága, összeborulós hangulata méltó lezárása a lemeznek. Az újrafelvett Retro blokkból nekem legjobban a 7 c. 'szarvasos' nóta tetszik, sajnos a slágeres Sárkány nem tartozik a kedvenceim közé, bár tényleg jól szól (és a koncerteken nagy kedvenc). A szövegekről külön is lehetne írni, de azt már rábízom az értelmezőkre (mindenesetre egy igazi beavatás-történetet vélek itt felfedezni). Összességében jó lemez lett, igényes külsővel (Töller András tervezte a’csomagolást’). A belső borító orwelli hangulatához szerintem pontosan a Kezdet c. szám passzol legjobban. Még több hasonló dal illett volna ilyen borítóhoz! Egyébként most is épp a lemezt hallgatom, gratulálok a zenekarnak!

tibibatsi

2000.

Nulladik Változat: Játékok könyve, 1989-1999
CD (Bahia Music)

Évtizedes, néhány tagcserével kísért fennállását ünnepelte e válogatással a zenekar. Eddig megjelent hat kazettájukból ötről (az Élő című gondolom koncertfelvétel, arról egy szám sem szerepel) gyűjtötték össze a szerintük legjobbakat, legfontosabbakat. A zenét úgy a dark rock kategóriába (minden negatív él nélkül jó adag magyar sajátossággal) tudom belőni, aminek én ugyan manapság nem vagyok nagy híve (kb. az elmúlt évtized elején csíptem az ilyen zenéket) de ettől függetlenül a lemezre 18 korrektül megírt, feljátszott, megszólaló dalt válogattak össze, egyiket-másikat újra fel is vették, ami csak előnyükre vált. Szép ívet ír le a lemez:, ahogy forog a CD úgy mind a minőséget, mind a megszólalást tekintve egyre jobb számok kerülnek sorra. Aki szereti a hol melankolikus, hol lendületesebb dark rockot, az a Nulladik Változattal nem nyúlhat mellé. Kívánok még legalább további 10 évet a zenekarnak! Vizler Tibor (Straight Edge) 2000.05.18.

Nulladik Változat “Játékok Könyve”

A Nulladik Változat zenekart 1989-ben alakította három előfelvételis (Fenes Tibor- gitáros, énekes Hricsovinyi Tamás- basszusgitáros és Puskás Tibor- dobos) az ercsi laktanyában a leszerelés előtti hónapokban. A zenekar a főiskolás évek alatt Egerben működik és főként a líceumban ad koncerteket. Az első trió felállás munkáját két kereskedelmi forgalomba nem került demofelvétel őrzi (1989 Gyerünk, 1991 Új dal). 1991-ben a Nulladik Változat az AORTA országos döntőjébe kerül, ám a pozitív visszhangok ellenére sem kerülnek reflektorfénybe. (Berki Tamás klasszikus rétegzenének minősíti dalaikat és biztosítja őket, hogy nem számíthatnak lemez eladási csúcsdöntögetésekre.) Ugyanabban az évben Szabó Attila (gitáros) csatlakozik a zenekarhoz. Attila zenekarba kerülésével gyakoribbak lesznek a fellépések, és a Nulladik Változat a VHK, Sziámi, Kispál és a Perfect Name közös koncertek révén a kilencvenes évek elején tetőző hazai underground klubélet aktív résztvevője lesz. 1992-ben megjelenik a zenekar az első hivatalos “Nulladik Változat” című anyaga. A Változat korai zenéjében a nyolcvanas évek magyar újhullám (ez főként a szövegekre érvényes) és az angolszász dark-gitárzene hagyományai ötvöződnek, melyben az effektezett gitárokat a kötött “szigorú” ritmusképletek ellensúlyozzák. A borongós “felhős” dalokra főként a darkos közönség volt nyitott. Az 1993-ban felvett, de a szokásos kiadói tökölődés miatt csak egy év csúszással szerzői kiadásban megjelenő “A Bolyongás Évei” című anyagon először próbálkoznak hosszabb lélegzetű dalokkal és egymásra épített szövegek alapján felépített, “koncept” albummal. Az 1994-ben kiadott “Metropolisz-tánc” anyagon a zene némileg változik, és az késő-őszies zenei hangulatokat helyenként vidámabb (ismerősök által dunántúlinak nevezett) hangvétel váltja fel. 1995-ben Szabó Attila távozik a zenekarból, helyére Szuhaj Péter gitáros érkezik. Az új felállásban rögzített “Négy” című anyagon a Nulladik Változat addigi zenei elképzeléseit foglalja össze, de már érezhetőek az új iránylatok is. Az addig hatások pedig a zenekar saját hangjaként tisztulnak le. A Fenes Tibor szövegei és a ritmusok a közép-európai népzenei források felé fordulnak. 1996-ban a Nulladik Változat “Hajnal” című dalával rákerül a “Catalogue” alterock válogatásalbumára. 1997-től a Nulladik Változatot fokozatosan keményebb rockosabb hangzás jellemzi, mely stúdióváltásnak köszönhetően a stúdióanyagok sajátja is lesz. Az 1998-ban megjelent “Csendkapu” egyértelműen rockosabb hangvételű az előzőeknél, de a ritmusok, a szövegek és a számok felépítése mégis túlmutat a hagyományos rock-számokon. 1999-ben az új anyag megírásának folyamata közben Puskás Tibor dobos magánéleti problémákra hivatkozva hirtelen kilép a zenekarból. Az új dobos Dombó Szabolcs. Az új, még végleges címmel nem rendelkező anyag felvétele valószínűleg 2000 év elején lesz, és várhatóan ősszel jelenik meg.

A Bahia jóvoltából megjelenő “Játékok Könyve” CD a Nulladik Változat tízéves munkáját foglalja össze. A CD-n szereplő 18, a zenekar koncertjein szinte állandóan szereplő szám az eddig megjelent anyagok eszenciája. Korai számait a zenekar 1999-ben a koncert hangzáshoz közeli körülmények között újrarögzítette. Ez a kilenc új felfogásban feljátszott dal kazettán még sohasem jelent meg.

A legújabb anyag felvétele a 2000. év tavaszán történt a már megszokottnak nevezhető HSB stúdióban Regenye Zoltán és Hidasi Barnabás hangmérnökök aktív részvétele mellett. Utóbbi úriember két dalban billentyűsként is részt vesz a végeredmény kialakításában. A gitárosok hangszercseréjének köszönhetően a Gibson gitárok (kiegészülve a klasszikus Marshall erősítő párosítással) kapnak főszerepet az új albumon. Szabolcs oldottabb, lazább dobolása is távolítja a zenekar darkos kötődéseit. Mégsem lehet a Nulladik Változat új dalait rockzeneként elkönyvelni. A helyenként szigorú basszusmenetek diktálta szerkezeti felépítés a régebbi albumok szerves fejlődését követi, akárcsak Fenes szövegeinek hangulati lírája. Az új anyag megjelenésének várható időpontja 2000 ősze vagy 2001 tavasza.

A helyzet alakulása folytán a 2000-es évben a piacra kerülhet a zenekar 10 év alatt szerzett dalainak válogatása. Az ilyenkor szokásos best of helyett ez inkább egy hiánypótló munka, mert az ez idő alatt kiadott hat anyag csak kazettán jelent meg. Ez lehet az első CD, ami visszatekintésre éppúgy alkalmas, mint a zenekar jövő évezredbe való átvitelére.

A válogatás életrehívása összefügghet azzal a gesztussal, hogy 1999 májusában felvételre került 9 dal, a HSB stúdióban. Ezek a 90-es évek első felében nyerték el formájukat a - Fenes Tibor - ének, gitár, szöveg ; Hricsovinyi Tamás - basszusgitár ; Puskás Tibor - dob ; Szabó Attila - gitár, ének - szerzőség és előadás révén. Az újrafelvételt hangzástechnikai szempontok mellett indokolta, hogy ezek a dalok 95 után is a koncertek gerincét képezték, mikor a Szabó A.-t felváltó Szuhaj Péter markáns gitárjátékával korszerűbben interpretálódhattak.

A rendkívül gyorsan, de nem elkapkodva újrafelvett zenei anyag mutatja az átmenetet a 96-os Négy és 97-es Csendkapu című kiadványok felé, amelyek rendszeres koncertezés közben születtek.

A válogatás a régi formáció végét is jelenti: 1999 májusától Dombó Szabolcs ül a doboknál.

Egy ilyen kiadvány nem készülhet a teljesség igényével, részben cím is jelzi ezt, hiszen a Játékok könyve most nem kapott helyet. A hiányt a régi anyagok újbóli CD-n való kiadásával lehet lehetne pótolni – ezáltal a zenekar legrégibb hangzása is felvehető lenne , esetleg egy következő válogatással – talán Egyszer az időben.

Az új idők kihívásával kapcsolatos közvetlen választ persze csak a Dombó, Fenes, Hricsó, Szuhaj felállású legújabb N. Változat anyaga adhatja, amit 2000 tavaszán rögzítettünk.

 A Kert és a Nulladik Változat (Rockinform 1999. október)
 
A Kert és a Nulladik Változat két olyan, jobb híján alternatívként emlegetett zenekar, amely még így az ezred vége felé is közös koncertekkel képviseli a mind inkább eltűnőben lévő budapesti underground világot. Mindkét csapat a kilencvenes évek elején kezdte és az évtized közepétől átélte a hazai klubmozgalmat, annak hanyatlását, valamint figyelemre méltó zenei anyagokat hozott létre.
A sorozatos tagcserék után magára találó A Kert gitárosával, Horváth Attilával és Fenes Tiborral a Nulladik Változat énekesével a közelmúlt és a közeljövő eseményeiről beszélgettünk.
Rinf.: Hol és milyen körülmények között találkozott egymással a két zenekar? Milyen benyomásaitok voltak egymásról?
Attila: Én a Ráday klubra emlékszem, ahogy úgy négy évvel ezelőtt zenéltünk együtt. A régi énekesünk akkor nagyon sokat késett, emiatt elég idegesek voltunk. Talán emiatt nem nagyon alakult ki még semmi különüs a két zenekar között.
Tibor: Számomra egy Fekete Lyuk koncert emlékezetes, ahol a Kertnek Bob Zoli tüdőgyulladása miatt nem volt énekese. Trióban játszottak - persze instrumentálisan - de a U2 New Years Day--nél felhívtak énekelni a színpadra és az elég jól sült el. Utána sokáig az volt a Változat koncepciója, hogy egyedül adunk koncerteket, de mostanában a Benczúrban a Kert volt a vendégzenekar. A hírhedten, nyomtalanul eltűnt Bob Zoli hangja nekem már első hallásra tetszett, de volt a fiú tekintetében valami zavaró. Az, hogy eltűnt szerintem nagyon visszavetette a zenekart.
Attila: Sok párhuzamos esemény van a két zenekar történetében. Erre utalhatnak a gitáros és basszusgitáros kölcsönzések is. Azon ritka zenekarok közé tartozunk, akik még nem csalódtak egymásban.
R.: Mivel foglalkoztok mostanában?
A.: Új számokat írunk és elég sokat próbálunk. Emellett alakulnak a dolgok életünk első Cd-jével kapcsolatban, de még előtte egy újrakevert, erősen az eredeti énekesünkhöz kapcsolódó válogatást szeretnénk kiadni. Már csak a grafikára és sokszorosításra várunk. Az anyag bárki számára megrendelhető lesz majd (Horváth Attila, Bp. Munkás út 7/A). Egyébként a régi dalokkal nem akarunk többé színpadra állni, sok új dallal készülünk azonban.
T.: A Változatnak is készül az új anyaga, ezt a folyamatot azonban visszavetette a dobos kiválása. Szerencsére az új tag, Dombó Szabolcs könnyen tanulja a régi számokat és az új ötletekhez is kreatívan nyúl. Stúdiózás előtt azonban még mi is szeretnénk összefoglalni a zenekar eddigi tízesztendős történetét. A válogatás CD-nek Játékok könyve lesz a címe és főként a koncerteken kulcsszámoknakszámító dalokat tartalmazza majd. Érdekessége, hogy a legkorábbi számokat még a régi felállásban egyenesben - szinte koncertszerűen - rögzítettünk a HSB stúdióban, Regi segítségével.
R.: Többé-kevésbé tehát mindkét zenekar átalakult. Mennyiben okozott ez változást a zenekarok stílusában?
A.: Koncepcionális változást nem jelentettek a tagcserék, inkább új irányvonalakról van szó, amelyet azok befolyásolnak, akik jelen pillanatban részt vesznek a Kert zenekarban. Az ének és a gitár talán most a legmeghatározóbb. Hoffer Péter (ex-Moby Dick) dobos a hangszerelésben, Hricsó (Nulladik Változat basszusgitáros) pedig a dalszerzésben segít sokat. Hidasi Barnabás (billentyű) a hangmérnöki és produceri munkát irányítja, Dömötör Balázs (ének) szövegeket ír és persze énekel. Egészében véve folytatjuk azt a zenei eklektikát, amit korábban is képviseltünk. Ez a viszonylagos zenei szabadság megengedi, hogy például Motorhead-es basszus vigyen alapot a Dead Can Dance-s ének alá.
T.: Nálunk sem történt lényeges zenei változás. Dolgozunk az új számokon, amelyek egyelőre forrásban vannak. Talán a hangzásban van annyi változat, hogy nyersebben, rockosabban szólnak a hangszerek. Ezekből a zenei gomolygásból alakulnak majd a végleges formák. Az új anyagnak még nincs címe, a számoknak is maximum munkacímeket adtunk. Régen direkt számcm rejtvényeket találtunk ki, mára ez is egyszerűsödött.
R.: Milyen terveitek vannak a közeljövővel kapcsolatban?
A.: Az új számok felvételét őszig megpróbáljuk lezárni, majd ahol lehetőségünk van rá, szeretnénk koncertezni ugyanezzel az anyaggal. Régi számokat már csak elvétve szeretnénk játszani.
T.: A Változat a továbbiakban is fog koncertezni, főleg az állandó helynek számító budapesti Benczúr klubban és vidéki helyszíneken is. November környéki megjelenéssel csak CD-n várható a Játékok könyve válogatáslemez, valamint jövőre a teljesen új számokat tartalmazó stúdió anyag.

Legújabb: 1999 májusától a zenekar új felállásban koncertezik és új lemezre készül.
(Dombó Szabolcs - dob, Fenes Tibor - ének, gitár, Hricsovinyi Tamás - basszusgitár, Szuhaj Péter -gitár)
  

Csend kapujában, város zajában (Heti Studentexpressz, 1999. febr. 16.)

Az 1989-ben alakult NULLADIK VÁLTOZAT zenekart pályatársaik méltatják elismerő szavakkal, rajongók teszik teltházassá klubkoncertjeiket, hat kazettájuk fogyott/fogy elég jól, ám hiába tehetséges egy zenész, ha szerény, ha nem törtető, a város zajában, csend kapujában bizony elvész a hangja.
Egyik Süss fel Nap-beli fellépésük előtt ültünk le beszélgetni Puskás "Puskin" Tibor dobossal és Fenes Tibor gitáros/énekessel Csendkapu című kazettájuk kapcsán.

- Előző albumaitokhoz képest milyen változások történtek az új anyagon?

- Szuhaj Péter megérkezésével sokkal erősebbek lettek a népies dolgok - kezdte Puskin. Itt főleg Tibi kántálós énekére és a ritmusokra gondolok. Ez eddig sem állt távol tőlünk, de a "Négy"-től kezdve, ha lehet még nagyobb hangsúlyt kapott. A Nulladik Változat indulása előtt a három alapító tag folk-rockot is játszott, de amikor '92-ben kijött az első kazettánk, már azt mondhatták rólunk, hogy dark zenekar vagyunk. Ez a visszakanyarodás a gyökerekhez valószínűleg amúgy is jött volna, de Péter sok lapáttal rátett, mintegy felgyorsította ezt a folyamatot.

- A Csendkapun jónéhány újítást, szokatlan zenei megoldást hallottam; gondolok itt például a kórusokra.

- Arra törekedtünk, hogy az egész egyetlenegy, szervesen összfüggő dolog legyen: ezek a számok, legalábbis a mi fejünkben, szívünkben, ebben a sorrendben és ilyen módon kötődnek össze. Voltak olyan érzések, hangulatok, amelyeket valahogy ki kellett még fejeznünk. Amihez már nem volt energiánk vagy képességünk, azt énekelte fel a Szent István Oratórium Kórus.

- És a sámánének?

- Az egy ausztrál esőének. Igazából az hozza össze a zenét a borítóval, és fejezi ki azt, amit mi a zenénk mögé gondolunk. A koncerteken ugyanaz történik, mint egy ősi szertartáson: a sámán egy lesz a törzzsel, a népét egy másik lélekállapotba hozza.

- Azóta esett erre a hangsúly - vette át a szót Fenes Tibi -, hogy elkezdték mondogatni a nagy party-zenékkel kapcsolatban: olyanok, mint valami nagy ünnep, hogy az ősi kultúrák szent ünnepeire emlékeztetnek. A koncert is egy nagy beleolvadás a közös ünneplésbe, majdhogynem esőcsinálás. Mondják, hogy az efajta rítusokból alakult ki a mostani időkre vett művészet is, bár akkor még inkább a kínok levezetése, kibeszélése volt a cél.

- Melyik az a számotok, amit a többinél is jobban sikerültnek éreztek?

- Talán a tér című dal az, ami mérföldkő lehet az önmagára talált Nulladik Változat zenéjében - gondolkodott el Puskin. - A Kép és a Csendkapu szintén.

- Erről a lemezről nem emelhető ki úgy dal, mint a Metropolisz-ról a Fénydal vagy a címadó szám - tette hozzá Tibi. - Itt most az egész együtt többet ér.

- Mit jelent maga a Csendkapu, mint kép?

- Attól függ, melyik oldalán állunk. Nyithat a csendre, vagy mutathatja a lehetséges csendet. Kérdés, hogy belépsz rajta vagy elmész előtte, vagy csak belehallgatózol. A címet egyébként az egyik dalszövegből vettük, egy ilyen ellentétes sorból, hogy  "Csendkapujában, város zajában." - ebben benne van az elvonulás vágya is, de látod csak játszunk tovább.

- Hol lehet veletek rendszeresen találkozni?

- Állandó klubunk van a Süss fel Nap-ban minden hónap utolsó vasárnapján és a Benczúr klubban: ott minden második szombaton játszunk. - sorolta Puskin. - Ezen kívül vidékre is járogatunk: félévente egyszer-kétszer eljutunk Tatabányára, Szombathelyre, Egerbe, Salgótarjánba, Veszprémbe, Debrecenbe.

- Merre tart ma a Nulladik Változat?

- Úgy elhalmoztuk magunkat témákkal -mondta a dobos -, hogy oda kell figyelnünk, amikor bemegyünk a stúdióba, hogy mi az amit felveszünk. Hamarosan szeretnénk egy Cd-t, lehetséges, hogy lesz mellé egy másik is, válogatás a régiekből, hiszen idén leszünk tíz évesek.

         ZIGO

INTERJÚ - Nulladik Változat (Rockinform, 1998. október)

 

A Sziget Fesztiválok egyik állandó magyar együttesének énekes-gitárosával, Fenes Tiborral beszélgettünk a Toldi Mozi előterében az idei koncertjükről, a jelen, a múlt és a jövő összefüggéseiről.

- Hányadik fellépése ez a Nulladik Változatnak a Szigeten és milyen emlékek kötődnek hozzájuk?

- Az emlékeink általában jók, elég nagy a tér, színpad, éjszakába nyúló vagy teljesen világos, torokköhögéses, poros, táncos, tömegénekléses, kórusos, eső által szétvert, kihajnalodó bulik. Az idén majdnam csak a klubjainkban zenéltünk néhány vidéki alkalom kivételével, és így jó volt kipróbálni, hogy újra meg tud szólalni a zenekar nagyobb térben. Vendég gitárosunk volt és főleg a Csendkapu anyagára épült a tíz perccel rövidített koncert.

- Sokan nem ismerhetik az együtteseteket, összefoglalnád számukra röviden a Változat történetét?

- 1988 ősz, egy évtizede, a vonulás. 1989 tavasz, a háború, a sereg alatt a trió felállás véglegesül, Hricsovinyi Tamás basszusgitár, Puskás Tibor dob, 1989. nyár, húsz példányos nulladik demo. 1990 Eger, főiskola, bulik, pince próbák, százpéldányos első demo.Szabó Attila kis megszakítással 1995-ig a negyedik tag gitáros. 1991 vége a Nulladik Változat című első, 1992-ben megjelenő kazetta. Országos ismertség, felvezető koncertek vidéken és Pesten, majd budapesti "székhely".1993 nyár Bolyongás évei című második, 1994 Metropolisz-tánc című harmadik kazetta. 1995 májusától  Szuhaj Péter az új gitáros. 1995 vége a Négy című negyedik, 1996 nyarán megjelenő kazetta. 1997 élő az Élő című "Fekete Lyukas" koncertfelvétel, néhány kiadatlan remix stúdiófelvétellel. 1997 Csendkapu című idén megjelent
új anyag. Jövő nyár pedig újra stúdió.

- Mit gondolsz a régi, mondjuk a hatvanas, hetvenes évekbeli és az új, kilencvenes évekhez köthető zenékről?

Nagyon kedvelem a Kraftwerk-, Tangerine Dream-féle szintetizátor zenéket. Egy évig tartott nálam is, irónikusan kifejezve magam, a Prodigy korszak-jegy. De hamar kiderült, amit lendületnek hittem, az csak idegesítő izgágaság. Ugyanakkor a másik oldalról nem lehet egy zenekar többé olyan "highway" sztár, mint a Deep Purple és olyan misztikus, mint a Led Zeppelin, vagy olyan intellektuálisan őrült, mint a már mániákusan imádott Doors.

- A zenekarotok helyét ebben a jelen, múlt, jövő összefüggésben, az idei Sziget fényében hova tennéd?

- A nagy színpados együtteseket figyelve elgondolkodtam újra azon, hogy ma már csak a partizánok játszanak igazi dobbal, egyszerű torzítókkal, minél kevesebb felhajtással igazi zenét. Mi ugyanúgy benne vagyunk a háborúban, bár csak félig reguláris szervezettségben, egészen más lenne a helyzet, ha ebből kellene megélni. Még jó, hogy fennmaradtak a jó értelemben vett amatőr zenélés hagyományai, bár a tér, ahol ezek az értékek érvényesülhetnek, egyre jobban visszavonul.

- A csan buddhista beavatási szertartások egyik alapmotívumát érzem ki a legutóbbi anyagotokban. Mielőtt valaki belépne a "kapun", visszafelé még értesíti a többieket. Az általam így értett Csendkapu metafora hogyan egyeztethető össze a zenekarotok körül alkalmanként felbolyduló világgal?

- Azt hiszem közel járunk a bizonyossághoz és hamarosan megtaláljuk az utunkat. Hogy ironikusan fejezzem ki magam, közel járunk a rock and roll feltámasztásához. De komolyan, ez az egész zenélés olyan nagy ajándék, hogy a töredékét sem vártam és sokkal elégedettebb voltam, amikor a fele sem volt meg ennek az egésznek, amiről tulajdonképp nem is lehet beszélni. Létezik persze ez a Csendkapu effektus. Aki bemegy rajta, az már ott van. Ezen a lemezen egy vallásos gesztussal ki lehet még védeni, hogy ne kelljen belépni rajta. Egy hieratikus maszkot még sikerült felvenni, hogy ne kelljen igazán szembesülni ezzel az egésszel...
 

Domán Csaba

Nulladik Változat: Csendkapu     (Rockinform 1998.)

Elnézem, ahogyan a csodálatos melódiák meghódítanak, bennük jobban megbízhatok, mint bárki másban. Érzem, amint belém férkőznek a komor, sötét dallamok, megmerítkezem a wave-es dark rockban, az ezüstös borítójú végtermékben, melyről a sámán dobjával néz le rám. Szavak nélkül hív, pedig ha tudná, megyek én magamtól is. Tizenkét mű. Slágerek, amik gótikába hajolnak, a fülledt romantikába terelnek, kissé úgy, ahogy az alternatív előadók szoktak: hidegen, elidegenülten, aztán váltanak. Durvulnak, lágyulnak, de a hangulat marad ugyanúgy hideg, ennek az atmoszférának a teremtője a Cure volt...
A színvonalat többek között növeli az albumon a Szent István Oratórium Kórus közreműködése. Szintén egy olyan dolog, amiről más még csak nem is álmodik, a Nulladik Változat pedig megvalósította, volt mersze hozzá.
Nem tudom érződik-e, de erőlködöm, nem tudok mit írni. Vannak zenék, amelyekről hiába írok le bármit nem lehet vele visszaadni semmit. Meg kell tapasztalni, azután már senki nem csodálkozik rajta, hogy inkább csak hallgatnám.

Nulladik Változat   (Metalhammer, 1998. május)
Csendkapu

Különös zene ez, főleg metalhoz szokott fülnek. Művészi, alternatív, de a szó pozitív értelmében. Hol a Cure-t idézi (most sem tudok mást mondani), mikor sötét, máshol (pl. Sárkány) a Kispált, csak sokkal mélyebb (hangulatilag), de a Tér c. dalt egy HC banda is játszhatná, csak akkor sokkal keményebben szólna. A szövegek költőiek, jó elfeledkezni hallgatásuk közben a külvilágról, és elmerülni a zene hullámaiban. Igen, wave és rockzene ez, méghozzá párját ritkító. Érzékeny, ezernyi árnyalata van a szükséges fátyol mögött, mely a meg-nem-értők elől eltakarja a Nulladik Változat arcát. Talán a Glava klippje eljuttatja azokhoz hírüket, akik e nélkül még a fátylat sem látnák meg. Még egyszer mondom, rendkívül különös zene, érdemes felfedezni.

10/9       Uzseka Norbert

Nulladik Változat: Csendkapu   (Zenészmagazin, 1997 dec.)
 

Nemrégiben Csendkapu címmel adott ki - szerzői kiadásban - egy kazettát a Nulladik Változat együttes. Fenes Tibor, Szuhaj Péter, Hricsovinyi Tamás és Puskás Tibor anyaga tizenkét egyszavas című dalt tartalamaz (Hol, Tér, Harc, Méz, Sárkány, Szemben, Csendkapu, Kigyó, Kép, Jelek, Glava, Hiába), amelyeket a HSB Stúdióban rögzítettek tavaly júliusban. A felvételek elkészítésében és a keverésben segítségükre volt Grecsó Imre és Regenye Zoltán (Regi). Az anyag érdekessége, hogy a Szent István Oratórium Kórus is közreműködik benne.
 
 

     Nulladik Változat: Négy   (Rockinform 1997)

Jelenleg a hazai alternatív zenei próbálkozások közül - mely ezen belül a '80-as évek műfaji megfelelőjét még hordozza - , talán a legérdekesebbnek nevezhető a 0. Változat muzsikája.
Mint láthatjuk, a csoport negyedik hangzóanyagáról van szó (a még további értelméről a cikk végén van szó). Mostanra már jobban sikerült eltávolodniuk a "nagy elődök" meghatározó vonaltól: The Cure, Joy Division-től.  Sajátos megszólalásuk az intenzív zenei munkát tükrözi: asszimetria, ellenpontozás és gitárzaj zene (2 gitár: Fenesé és Szuhaj Péterét, gyakorta 4/4-es beosztásával. Pontosan dolgozik a dob, a basszus (Hricsovinyi Tamás) kiváló futamokat ad.
Fenes Tibor egyszerű énekével a szuggesztív előadásra fekteti a hangsúlyt, legfőbb érdeme a szövegírás terén érezhető. E pillanatban a legjobb "lírát" nyújtja a "rock" területén, formailag és tartalmilag egyaránt. Nem egy vidám dolog amikről itt szó van. Meditálás az emberi élet személyes vonatkozásairól, hétköznapi, lelki (és mágikus) dolgokról - melyeknek nem kevés történelmi és filozófiai alapja van. Ha minden igaz, a négy zenész sajátos felfogású és az egy-egy személyiség dominanciáját (munkáját) kifejező kompozíciójával találkozhatunk. A borítón látható asztrológiai jegyek szerint is "igazolt" az optimális együttműködésük; a halakkal a skorpió és a rák "jön ki" a legjobban. Legalábbis a női halak esetén van ez így a férfiakkal kapcsolatban. Pedig a zene hallgatásakor nem tűnik dobosuk (Puskás Tibor) "femininnek"
"... minden eltűnőben / egy nagy zöld erdőben"

    Nulladik Változat :   Négy (Metalhammer)
  

Szokatlanul igényes, ihletett munka a Nulladik Változat Négy c. albuma. A felvétel ma már több, mint egy éves, ám ez mit sem von le értékéből. Az albumon mind a négy tag kibontakozhatott; ez is oka sokszínűségének. Beskatulyázhatatlan zene ez, nagyon sok minden belefér, és benne is van - legkönnyebb azt mondani, hogy alternatív rock, de ezt itt pozitív
értelemben kell érteni.
A dalok mindegyike sötét alaptónusú, mégsem egyszerűen egy újabb dark rock lemez a négy.
A lüktető dark nóták mellett ui. ott vannak az elvontabb, repülősebbb dalok is. Van rémálomszerű és légiesen könnyed is; különösen az anyag utolsó negyede sikerült hűvösen varázsos-titkosra. Aki szeret az ablakon kinézve, az utcát bámulva elmerengeni, néha a valóság alkotta háttérre furcsa-szép álmokat szőni, az igazán tudja majd értékelni a Nulladik Változatot.
A kazit a Rockworld terjeszti.
 

Nulladik változat "A Metropolisz dalnokai"   (Zenész magazin, 1994.

1991-től létezünk a jelenlegi felállásban: Fenes Tibor - ének, gitár, szövegek, Hricsovinyi Tamás - basszusgitár, Puskás Tibor - dob, Szabó Attila - gitár, vokál. Bár különböző zenei múlttal és érdeklődéssel rendelkezünk, két dologban már a megalakulásnál egyetértettünk.
A zenei tömegtermelésnek és a koppintásnak még a gondolatát is elvetettük. A saját zenénket akartuk és akarjuk azóta is megalkotni.
A négy tag eltérő ízlése a közös zenélések hatására különös zenei világot hozott létre. A dark, az angol new wave, a nyolcvanas évek magyar undergroundja és a közép-európai népzene (magyar és balkáni) elemei egyaránt felfedezhetőek zenénkben.
Eddig két kazettánk jelent meg: Nulladik változat 1992 (Nagyferó produkció), illetve A bolyongás évei 1993 (RockLand Bt.) címmel. Új kazettánk, a Metropolisz-tánc anyagát ez év
nyarán vettük fel az egykori Bikini-basszusgitáros, Németh Alajos segítségével. A Metropolisz-tánc különös kalandozás a modern, agyongépesített nagyváros utcáin, a feledésbe merülő hagyományok, értékek kutatása, amit mi - utalva az európai kultúra ősi remekére, az Arthur-mondakörre - Grál-keresésnek nevezünk.
A kazetta 1994 novemberétől a RockLand terjesztésében a lemezboltokban kerül.
 

  
 
  Nulladik Változat: Nulladik Változat   (Rockinform)
 
Műfaját tekintve nemigen tudnám (nem is célom, és talán nem is lehet) bármiféle skatulyába rakni ezt az igényes zenét játszó csapatot. Talán valami jazz-rock, némi folkos beütéssel - á la Suzanne Vega - , de néha valami Depeche Mode-os dolog, de közel sem annyira gépi, és cak pillanatokra. Talán csak az énekes hangfekvése okozza. Mindenesetre annyi ideig biztosan jelen van, hogy az asszociációt elindítsa. Aztán máris valami jazz-es hangulatra váltanak a gitárok. Bár ketten énekelnek, nagyon jól kidolgozott vokált adnak elő néhány dalban. A két gitár is nagyon "érzi" egymást. A szövegek átgondoltak, ötletesek, bár kicsit letargikusak. Néha a régi Európa Kiadót juttatja eszembe. Igaz, a zene is sokszor eléggé depresszív, sehol egy gyorsabb szám.
A zenészek képzettsége átüt az anyagon. Bár az énekesnek nincs akkora hangja, mint jónéhány hazai metalistának, jól tud bánni vele. Egyetlen hátránynak azt találtam, hogy helyenként túl halkra sikerült a keverés, ami miatt a zene - főleg ahol ének is van - csak halovány aláfestésnek hat.
Egyébként szuper. Az egyik legjobb zene - mondjuk a teljesen más stílust játszó Üzgin Üver mellett - amit az utóbbi időkben hallottam.
Max. 10-ből: 10                                              Zerge
 

SaRock - Alternatívák

A magunk mögött hagyott hosszú, forró nyár természetesen nemcsak hőgutákban, flaszterra olvadásban és bágyadt szétkenődöttségben bővelkedett, hanem szem- és fültanúi lehettünk egy igen ritka jelenségnek. Nevezetesen, hogy az agyszaggató légköri viszonyok ellenére hazai zenei pocsolyánk nem felforrósodott volna, hanem a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban hűlt. A kritikus mélypontot szeptember elején az egri Gárdonyi Géza Színházban megrendezett táncdalfesztivál jelentette, amikor is a magyar állami televízió jóvoltából országszerte szenvedő alanyai lehettünk annak a zsibbasztó, jeges szirupesőnek, amelynek következtében a fenn említett, meglehetősen zavaros vízben már a kevésbé nemes halfajták is az illegalitásba vonulás gondolatával kacérkodtak.
Természetesen azért akadtak, akadnak üdítő alternatívák. Ezen belül is úgynevezett alternatív muzsikák. Mégha - mint minden zenei területen - itt is meglehetősen nagy a szórás, színes a skála. Itt van például két kazetta - a Nulladik változat és a Perfect Name debütáló "albuma" -, amely két Nagyferó Produkció gondozásában látott napvilágot. Két, egymástól mind zenei viszonylatban, mind vehemenciáját tekintve igen eltérő világ.
A Nulladik Változat - ha nem is azonos színvonalon - az elsősorban az Európa Kiadó és (sors)társai által fémjelzett nyolcvanas évek eleji zenei fordulat nyomvonalát követi.
Dalaik kesernyés, borongós hangulatúak, záporokkal és szélcsendes, fátyolfelhős időszakokkal tarkítottak. Roppant érzékenyek és kiábrándultak. Időnként talán túlontúl is azok.
"Csak sötét szobák és csend, csak sötét szobák és félelem", miközben "lassan betemetnek az árnyak." S mégha mindez meglehetősen kamaszos mondatokban, mozdulatokban jelentkezik, azért nem szabad egy hanyag - és kissé arisztokratikus - kézlegyintéssel a szőnyeg alá seperni.
Szóval, azért vannak alternatívák. S ha valaki már úgy érzi, hogy csak tátog az iszapos és egyre jobban jegesedő vízben, tegye fel mondjuk a Nulladik Változat kazettáját. Hátha felmelegedik.
 

           (Jávorszky)
 
   

Nulladik Változat

Mert a háború oly nyilvánvaló, a nulladik változat egy olyan érzés zenekara, ami örökre a régi körforgás középpontjában a víz hatalma: Fenes Tibor - ének, gitár, Skorpió, Hricsovinyi Tamás - basszusgitár, Skorpió, Puskás Tibor - dob, Halak, Szabó Attila - gitár, ének, Rák.
A három vízjegy együtt, ez a teljes vízkör a körforgás középpontjában a plusz és mínusz
között, a nulla a kezdet és a vég egysége, a nulladik változat a háborús zenekar, mert a háborút mindenki vívja minden nap, azaz érzesek és gondolatok öntörvényű anarchistái.
A nulladik változat útkeresészene két csend között, a túloldal izgalma és minden akarása, a nulladik változat út a széthulláson át az egész felé, a minden összessége felé ez a nulla a világegyetem középpontjában a széttörve teremtés, az alkotva széthullás, mert a háború nyilvánvaló; amiből fakad és amivé válik, az mind egy körforgás középpontja - a nulladik változat: egy háborús zenekar utolsó maradványai...
        Puskin