Az Esterházyak barokk igényű - és lendületű - építkezéseinek áldozatai is voltak. Romos vagy csak elhanyagolt épületek kerültek bontásra, hogy helyükbe a korszellemnek megfelelő és a földesúr gazdagságát felmutató épületek kerüljenek. Történelmietlen, de kikerülhetetlen a kérdés: milyen lenne városunk, ha állna a főtéren a Szent Balázs templom? Milyen érzést keltene a tataiakban, ha legalább romjaiban megmutathatnák az egykori bencés kolostor maradványait, mint például Dammarie-les-Lyes polgárai a maguk apátsági romjait? Milyen lenne az egykori Szentiván-hegy a maga háromhajós Szent János templomával? Ne legyünk igazságtalanok: Fellner Jakab kápolnája is méltóan koronázza a dombot. Végső soron tehát nemcsak a égi templom apszisa menekült meg, hanem új érték született. Mindennek ellenére újra és újra előtolul a kérdés: milyen lenne egy Szent János-napi búcsú a régi falak tövében? Milyen lehetne a tatai "Szentiván-éj"?