Millecentenáriumi hangversenykörút Brazíliában

  Az 1991-óta Acél Ervin igazgató-karnagy vezetésével működô Szegedi Szimfonikus Zenekar a hagyományosan színvonalas operajátszás kiszolgálása mellett igyekszik komoly szimfonikus repertoárt is kialakítani, a '80-as években szokásos 5-6 koncert helyett ma már évadonként 12 hangversenyt hallhatnak a zenebarátok. A szegedi szimfonikusok az utóbbi években külföldön is sikert arattak, jártak Tajvan szigetén, Szingapúrban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és több alkalommal Erdélyben. A millecentenárium évében november 8 és 18 között Brazíliában vendégszerepelnek. Acél Ervinnel a brazíliai vendégszereplésrôl beszélgettünk.  Acél Ervin, a szegedi szimfonikusok vezetôje

- Egy neves menedzseriroda, a Del Arte kért fel bennünket. Adriano Jordao hívta fel a szegedi zenekarra az iroda figyelmét. Jordaóval tavaly volt egy közös koncertünk Szegeden, amit rögzített a televízió. Az EMI olyan jónak találta a felvételt, hogy megjelentette CD-n. Ennek a bemutatója is Brazíliában lesz. A millecentenárium alkalmából hat koncertet adunk, turnénk állomásai: Porto Alegre, Salvador, Belo-Horisonte, Brazilia, Vitoria valamint a hegyvidéki nagy üdülôcentrum, Pedro Azur. A műsorunkon Liszt-művek, a Les Préludes és a Magyar fantázia, Brahms 21 Magyar táncából kilenc és Kodálytól a Galántai táncok szerepelnek, ráadásnak Erkel Hunyadi László című operájából a nyitányt és a Palotást visszük. A brazíliai magyar nagykövetség is sok segítséget nyújt a koncertkörút lebonyolításához.

  • Miért fontosak a külföldi turnék a zenekar számára?

    • - Akadnak, akik azzal vádolnak bennünket, hogy külföldi vendégszerepléseink tulajdonképpen haknik, kereset-kiegészítô manôverek. Nem titkoljuk, az is, hiszen kereset-kiegészítéshez juttatja a rosszul fizetett muzsikusokat. A legtöbb magyar zenekar ezt csinálja, a debreceniek például gyakran kísérnek operettet külföldön, a pesti zenekarok is sokat járnak külföldre. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy ne így állítsuk be ezeket az utakat, hiszen tulajdonképpen kultúrát exportálunk. Egy ország megítélése, elismertsége a világban nemcsak gazdaságán, hanem kultúráján is múlik. Magyarország mindig kulturális és tudományos nagyhatalomnak számított, csak a zene terén hosszan sorolhatnánk a magyar karmestereket, zongoristákat és más muzsikusokat, akik nemzetközi hírnévnek örvendenek. A Szegedi Szimfonikus Zenekar igyekszik kultúrpolitikai missziót is teljesíteni. Minden évben erdélyi koncertkörutat is szervezünk, amivel jelezzük az ott élô magyarságnak, a magyarországi művészek fontosnak tartják, hogy nekik is játsszanak. A tavalyi bevételünkbôl például egy erdélyi alapítványt támogattunk, amely könyveket vett a romániai magyar iskoláknak. A mostani brazil utunk a millecentenárium jegyében jött létre, fontos jelzés lehet az ottani magyar kolónia számára. Magyarország számára nemcsak kulturális reklámmal szolgálunk, hanem gazdaságival is, mert a külföldi turnéink alkalmával szponzoraink számára is komoly bemutatkozási lehetôséget teremtünk. Konkrét eredményeink is vannak. A Szegedi Szimfonikus Zenekar érdeme, hogy Tajvan szigetén tokaji borokat, orosházi libamájat, Pick-szalámit is forgalmaznak. Az 1994-es tajvani turnénkra számos magyar cég ajánlatát vittük magunkkal. Amikor pedig tajvani muzsikus vendégeinkkel gazdasági szakemberek is Magyarországra látogattak, elkísértük ôket több magyar vállathoz. Jelentôs exportforgalom bontakozott ki ennek köszönhetôen.

  • Szegedi megbízatása elôtt negyedszázadon át a nagyváradi szimfonikusok igazgató-karnagya volt, ezért talán kevésbé ismerték Magyarországon. Kérem, meséljen magáról, hogyan lett karmester?

    • - A családban szinte mindenki játszott valamilyen hangszeren. Hatévesen kezdtem zongorázni, 16 éves lehettem, amikor a temesvári filharmonikus zenekar hangversenyeinek hatására eldöntöttem, hogy a zenei pályát választom, noha a szüleim szerették volna, ha a családi tradíciót folytatva orvos leszek. Abban az évben azonban nem indult karmesteri szak a bukaresti zeneakadémián, így a zenepedagógiai szakra jelentkeztem, mert annak keretében karvezetést is oktattak, és a karmesteri tanszakot vezetô Constantin Silvestri megengedte, hogy látogassam a magasabb évfolyam karmesteri kurzusát. Amikor diplomáztam zenepedagógiából és karvezetésbôl, Silvestri külföldre távozott, ezért a kolozsvári zeneakadémián Reiner Frigyes tanítványánál, Antonin Ciolannál szereztem meg a karmesteri diplomát. Ezután Románia legszegényebb vidékére, egy harmincezres moldovai kisvárosba, Botosani-ba helyeztek karmesternek a helyi szimfonikus zenekarhoz.

  • Egy akkora kisvárosnak saját szimfonikus zenekara lehetett Romániában?

    • - A háború után 16 szimfonikus zenekart alapítottak az országban. Botosani-ban például kezdetben műkedvelô értelmiségiek adták a vonósokat, a fúvósgárda magja a katonazenekarból származott. Nagyon sokat kellett velük dolgoznom, de lehet, hogy ez a munka hasznosabb volt, mintha rögtön egy híres zenekarhoz kerültem volna. Három inasév után 1963-ban kerültem Nagyváradra. A nem túl izgalmas repertoáron gyorsan változtattam, néhány hónap múlva már Bartók Concertójának nagyváradi bemutatóját tartottuk. Hetente rendeztünk koncertet, a szimfonikus bérletünk 40 hangversenyre szólt. Csak kevés magyar vendégművészt hívhattunk, de azért játszottunk Fischer Annie-val, Fellegi Ádámmal, Jandó Jenôvel, Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsôvel. 1969-tôl rendszeresen jártam külföldre, részt vettem a Ravel-tanítvány, Jean Fournet mesterkurzusán, többször dolgoztam az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Japánban és sokfelé Európában. Odahaza elképesztôek voltak a Ceausescu-korszak viszonyai. Az isztambuli opera zeneigazgatójaként dolgoztam, amikor az egyik alkalommal nem engedtek vissza Romániából, mert magasabb gázsit akart értem bezsebelni a művészeket közvetítô román koncertiroda. A törökök nem értették a problémát, és máig azt hiszik rólam, én akartam zsarolni ôket. Romániában akkoriban méltatlan dolgokra kényszerültek a művészek, ha dolgozni akartak. A bákói filharmónia, hogy talpon maradjon, koncerteket tudjon tartani, abban az idôben, amikor havonta 7 tojást adtak egy embernek, üzletet kötött egy állami gazdasággal, és tojásokat árult. Voltak morbidabb megoldások is: a brassói színház asztalosműhelyében koporsókat is gyártottak. Remélem, a magyar művészek a legnehezebb helyzetben sem kényszerülnek hasonló dolgokra.

  • Karmesterként sűrű programja volt ebben az évben, merre vendégszerepelt?

    • - Januárban szingapúri turnén voltam a zenekarommal, márciusban Lisszabonban dirigáltam négy koncertet, majd a stuttgarti szimfonikusokkal az amsterdami Concertgebouw-ban, Rotterdamban és Hágában adtam koncerteket. Júniusban erdélyi körútra mentünk, júliusban második alkalommal hívtak meg a fiatal távol-keleti karmesterek számára rendezett lisszaboni verseny zsűrijébe. A bécsi zeneakadémia nyaranta mesterkurzust hirdet karmesterek számára, ezt a nemzetközi zenei szemináriumot eddig Karl Österreicher vezette, aki tavaly meghalt. Idén tizenkilenc fiatal karmester vett részt a kurzuson, amelynek vezetését rám bízták, és már a következô nyárra is felkértek. Júliusban koncertmesteremmel, Szôlôsy Józseffel Tajvan szigetén is jártam, ahol az ottani ifjúsági szimfonikus zenekarral adtunk koncerteket, többek között a Galántai táncok és a Les preludes is szerepelt a programban.

    Hollósi Zsolt

    Ez az oldal 1996. november 15. óta olvasható az Index Szegedben.