Virágos növények
A virágos növények egy részének a szobában a helye, másokat viszont erkélyeken, teraszokon is nevelni lehet. Az ügyes szobakertész úgy összeválogathatja a fajtákat, hogy kora tavasztól késö öszig, söt még télen is gyönyörködhet a szép virágokban. Igaz, hogy miután elvirágoztak a növények nagy része már nem túl mutatós, de ha olyan fajták amelyeket újra lehet virágoztatni, kaphatunk nekik egy világos helyet többi dísznövényünk mellett. Feltétlenül fontos a jól megvilágított hely, mivel így a leendö új virágok nagyok, élénk színüek lesznek. Egy sarokba eldugott ibolyától hiába várjuk el, hogy ugyanolyan gyönyörüen virágozzon újra mint ahogyan akkor, mikor megvásároltuk; virágai satnyák, kicsik, színtelenek lesznek. Egy világos ablakpárkányon tartva viszont a helyzet megváltozik. Nagy általánosságban véve törvény az, hogy a virágos növényeknek jóval több fényre van szükségük, mint a levéldísznövényeknek.
Manapság a gazdaboltokban már lehet kapni külön virágos növényeknek, kaktuszoknak, levéldísznövényeknek való tápoldatokat.
A bemutatott növények mindegyikénél elolvasható milyen gyakran kell trágyázni az egyes fajtákat, hogyan kell öntözni és átültetni öket.
Anthurium
Flamingóvirág
Az Anthurium a trópusi Amerikában honos. Az itt bemutatott faj az Anthurium andreanum hibrid. Torzsavirágzata egyenes és sárgás, buroklevele vörös.
Tenyészhely: az eléggé világos helyet szereti, a közvetlen napsütést nem bírja. Télen a léghőmérséklet minimum 16 °C legyen, a talaj hőmérséklete pedig 18 °C. Ajánlott kavicsos tálcára állítani, vagy egy edényke vizet mellé helyezni.
Gondozás: nyáron bőséges öntözést követel, ha a talaj felső része megszikkadt, akár naponta is kaphat vizet, télen viszont elég 3-4 naponként önötzni, de ekkor sem száradhat ki földlabdája. Egy kiadós öntözés után a növény "sírni" kezd, ezért nem ajánlatos furnírozott bútorra helyezni. Ha túl gyakran "sír", akkor csökkentsük a víz mennyiségét.
Átültetni tavasszal kell, lehetőleg könnyű, vízáteresztő földbe. Mivel nagyon hamar gyökeresedő növény, majdnem minden évben át lehet ültetni.
Tápanyagot márciustól kéthetenként kaphat, amit feltétlenül higítani kell töménysége felére.
Növényvédelem: túlönötzés esetén levelei megsárgulnak, gyökerei elrothadnak; meleg és száraz levegő esetén takácsatka és levéltetű támadhatja meg.
Szaporítás: tőosztással lehetséges. Magokkal is lehet próbálkozni, de hónapokba is beletelhet amíg a kis növények kifejlődnek.
 Érdekesen fejlődő Anthurium virág, amely félig levél, félig virág formájú.
Fel
Achimenes
Mesevirág
Közép és Dél-Amerikából származik.
Tenyészhely: meleg, világos helyen tartsuk, minél több fényt kap, annál nagyobbak és élénkebb színűek lesznek virágai. Napos helyre viszont nem szabad tenni, levelei megperzselődhetnek. Lehetőleg minél több növényt kell egy cserépbe ültetni, így a látvány sokkal szebb lesz. Általában virágai kékes-lilák, de léteznek hibridek amelyek virágai pirosak és fehérek.
Gondozás: öntözni bőségesen szükséges, nagy vízigényű növény.
Átültetni tavasszal (március-április) kell rizómáit, amelyeket a régi, elhasznált földből kivesszük és friss virágföldbe ültetve öntözni kezdjük már február végétől. Meleg helyen tartva a kis növénykék hamar kikelnek és őszig szépen fognak virágozni. Elvirágzás után szárait a talajszintben le kell vágni, a cserepeket pedig tavaszig száraz helyen tároljuk öntözés nélkül.
Tápanyagot minden harmadik héten kaphatnak májustól szeptemberig.
Növényvédelem: ha túl napos helyen áll a növény a leveleken kör alakú foltok jelennek meg, ha túl hideg vízzel önötzzük, úgyszintén. Fonálféreg támadhatja meg a gyökereket, vírusos betegségek is felléphetnek néha. A fonálférgek ellen használjunk speciális, növényeknek való rovarölő szereket, vírusos betegség esetén dobjuk ki a növényt.
Szaporítás: a rizómákon kívül fejdugványokkal is lehetséges. Ha vízbe tesszük öket, hamarosan gyökerek fejlődnek és ezután elültethetjük az új növényt.
Fel
Begonia
Begónia
Afrikából, Ázsiából és Amerika trópusi és szubtrópusi vidékeiről származik.
Tenyészhely: világos vagy félárnyékos, védett helyet keressünk számára; évközben a szabadba is kitehetjük.
Gondozás: a nem gumós begóniákat egész évben egyenletesen nedvesen tartsuk, földjük nem száradhat ki. Mivel eléggé szomjazó növények, nyáron naponta vagy kétnaponta kaphatnak vizet, télen viszont csak amikor a földlabda teteje megszikkadt, azaz 3-4 naponként. Nyáron 20-22 °C megfelelő nekik; ha télen is tartjuk őket, elegendő 18-19 °C.
A gumós begóniákat nyáron 1-2 naponta öntözzük, októbertől viszont a gumókat szedjük ki a cserepekből és 10 fokon száraz helyen tároljuk őket tavaszig. Száraikat vágjuk vissza egész rövidre.
A nem gumós begóniákat tulajdonképpen nem érdemes tartani miután elvirágoztak, mivel többé nem fog sikerülni olyan szépen virágoztatni őket, mint ahogyan megvásároltuk, de ezt mindenki saját maga dönti el. Ha mégis sajnáljuk kidobni, átültetni csak akkor szükséges, ha gyökereik kinőtték a cserepet.
A gumós begóniákat minden tavasszal friss földbe ültessük.
Tápanyagot hetenként kaphat mind a két faj áprilistól szeptember végéig.
Növényvédelem: a virágos begóniákat lisztharmat támadhatja meg ha túl hidegen és túl nedvesen tartjuk, ezenkívül levéltetvekre is érzékeny.
Szaporítás: a gumós begóniákat a gumók szétosztásával szaporíthatjuk, a nem gumósokat pedig szárdugványról. Ez utóbbiakat vízbe tesszük és hamar meg fognak gyökeresedni.
Levélbegóniák
Különféle levélbegóniák léteznek, egyik szebb a másiknál, így nem csoda, ha egyes növénykedvelőknek egész gyüjteményük van különböző fajtákból. Itt egy általános bemutató következik, amely érvényes bármelyik levélbegóniára.
Tenyészhely: világos de nem napos helyen tartsuk őket. Nyáron a hőmérséklet 20-22 °C közötti legyen, télen ne csökkenjen 19 °C alá.
Gondozás: öntözni nyáron 1-2 naponta szükséges, attól függően menniyre hamar szárad ki a földjük, télen pedig 3-4 naponta.
Átültetni tavasszal kell, ha a növény kinőtte a cserepét.
Tápanyagot két hetenként adjunk nekik.
A növényt nem kell permetezni ha a levelek vége megbarnul és száradni kezd, inkább helyezzünk a cserepek mellé egy kis tálka vizet.
Növényvédelem: a begóniákat lisztharmat támadhatja meg ha túl hidegben és nedves helyen állnak; levélfoltosság lép elő ha a levelek túl sokáig vizesek maradnak.
Szaporítás: dugványokkal vagy levelekkel lehetséges, esetleg levéldarabokkal is.
Fel
Clivia
 Clivia virága közelről
Fel
Hibiscus
Kínai rózsa
Trópusi és szubtrópusi vidékekről származó növény.
Tenyészhely: kedveli a napos helyeket, de lehetőleg kerüljük a tűző napfényt; nem érheti huzat. Ha nem kap elegendő fényt, szép, nagy leveleket hoz, viszont a virágzás elmarad.
Gondozás: Nyáron napi öntözést igényel, azonban kerüljük a túlöntözést. Télen 3-4 naponként öntözzük, mikor földlabdája kissé megszikkadt. A meleg hónapokban kitehetjük a teraszra vagy a kertbe. Télen is kell biztosítani neki fényt, a sötét szobákban elhullatja a leveleit és elpusztulhat.
Kéthetente tápoldatozzuk, csak így hozhat sok, szép, nagy virágot.
Amennyiben a hibiszkusz kinövi a cserepét, át kell ültetni egy komposztban vagy tőzegben gazdag földkeverékbe. Ezt minden év tavaszán el lehet végezni, mivel gyökerei hamar fejlődnek.
Időnként, az esztétikus növekedésért metszéssel tarthatjuk rendben.
Növényvédelem: meleg és száraz levegő esetén levéltetvek és takácsatkák támadhatják meg. Ilyenkor feltétlenül rovarirtó szerrel permetezük növényünket.
Szaporítás: könnyen szaporítható dugványozással. Egy éles késsel 15 cm-es hajtásvégeket vágunk le egy jól kifejlődött növényről, ezeket homokos földkeverékbe tesszük és tartsuk páradús, meleg (20-25°C) környezetben. A gyökerek képződése után az új növényeket elültetjük külön cserepekbe. Meleg helyen tartva nyáron a hajtások vízben is hamar gyökeresednek.
 Hibiscus virága
Fel
Nerium oleander
Fel
Saintpaulia
Afrikai ibolya
A Saintpaulia Kelet-Afrikában honos.
Tenyészhely: kistermetű szobanövény, virágai tömöttek vagy egyszerűek, a színűk fehér, kék, rózsaszín, lila, kétszínű. Az afrikai ibolya nagyon jól díszíti a világos, nem huzatos ablakokat. Lehetőleg állandó hőmérsékletű helyen tartsuk, bár télen megelégszik 15-16°C-al is.
Gondozás: tavasztól őszig 2 naponta öntözzük, vagy mikor a földlabda felszíne megszikkadt kissé. Télen 3-4 naponta is elég, attól függően milyen hőmérsékleten tartjuk. Öntözéskor figyelnünk kell arra, hogy ne cseppenjen víz a levelek felületére, mert csúnya foltok maradhatnak a vízben található mész miatt.
Kell ügyeljünk arra is hogy nehogy túlöntüzzük, mert a gyökere elrothadhat. Ajánlatos a lágy, szobahomérsékletű víz használata. A növekedési időszakban (márciustól-októberig) 2 hetenként adagoljunk tápoldatot.
Átültetni akkor kell, ha a növény kinőtte cserepét. Ne használjunk soha túl nagy méretű cserepet, mivel ilyenkor inkább levelei fognak jobban fejlődni, és egyébként is, gyökerei hajszlvékonyak, nincs szükségük sok helyre. Könnyű, laza virágföldbe ültessük.
Növényvédelem: atkák, fonálférgek, levéltetvek támadhatják meg e növényt, ilyenkor rögtön intézkedni kell ellenszer beszerzésére. Ha lisztharmat támadja meg az ibolyát, legbiztosabb megválni tőle, így megvédhetjük többi növényünket a fertőzéstől.
Szaporítás: levéldugványokról nagyon könnyen szaporítható. Egy levelet levágunk egy kb. 1 cm-es nyéllel és homokban gazdag földbe állítjuk ferdén, ezután páradús környezetben tartva 5-6 hét múlva megjelennek a kis növények. Miután kissé kifejlődtek elválasztjuk az anyanövénytől és külön ültetjük őket. Tőosztásal is szaporíthatók az ibolyák, bár ez többnyire csak fiatalkorukban következik be, az idősebb növények már nem növesztenek sarjakat. A leveleket vízben is könnyen lehet gyökereztetni, minél melegebb helyen tartjuk annál hamarább jelennek meg a gyökerek.
 
 
Akinek pedig sok türelme van, magokkal is próbálkozhat.
Fel
Euphorbia pulcherrima
Mikulásvirág
Közép Amerikában honos növény. Mivel idénynövény, általában virágzás után el szokták dobni. Aki újra virágzásra szeretné bírni, olvassa el ennek módját a Különlegességeknél.
Tenyészhely: a mikulásvirág a világos, napos és nem huzatos helyet kedveli. Nyáron 20-25°C-on tartsuk, télen inkább hűvösebben: 15-16°C-on, ekkor a piros fellevelek sokkal tovább maradnak rajta.
Gondozás: a virágzás ideje alatt a földje legyen egyenletesen nedves; külömben is nagy vízigényű növény. Nyáron majdnem minden nap kaphat vizet, télen mikor a földlabda teteje megszikkadt.
Amennyiben a növény kinőtte cserepét, át kell ültetni. Erre majdnem minden év tavaszán sor kerülhet, mivel vékony gyökerei rohamosan fejlődnek.
Tápoldatot kéthetenként akkortól kaphat, mikor a friss hajtások, levelek megjelennek a növényen, ez változó lehet.
Növényvédelem: túl száraz levegő esetén takácsatkák és üvegházi molytetűk támadhatják meg. Ha télen túl meleg helyen áll, sorban fogja leveleit elveszíteni. Felléphet még szürkepenész és gyökérrothadás is.
Szaporítás: nagyon egyszerű, bár legtöbb helyen azt írják róla, hogy inkább kertészek dolga. Tavasszal vagy nyáron levágjuk a nagyranőtt hajtásokat és vízbe tesszük őket. (A tejnedv folyását úgy állíthatjuk el, hogy meleg víz alá állítjuk a szárat egy pár pillanatra.) Meleg és világos helyen tartva (20-25°C) 4-5 héten belül meggyökereznek, ekkor 2-3 hajtásonként elültetjük őket. Egy dúsabb növény szebb látványt nyújt. Az anyanövényen elég 3-4 új hajtást hagyni, hogy sikeresen bepiruljanak következő alkalommal; ha túl sok hajtás van úgyis csak kevés fog bepirulni. Szükség esetén az anyanövényt vissza lehet vágni és csak 3-4 cm-t hagyni a törzsből.
Dugványozni is lehet a hajtásokat, ilyenkor hagyjuk megszáradni a vágás helyét, csak azután tegyük földbe. Vigyázni kell, a fehér tejnedv nagyon mérgező, ezért ha rácseppen kezünkre azonnal mossuk le. A földben történő szaporítás tényleg hosszadalmas feladat és nehézkesebb is, mint a vízben való.
Különlegességek: ha újra szeretnénk virágoztatni a növényt, takarjuk le vagy helyezzük sötét helyre14 órát naponta, a virágképződésig, azaz 2 hónapon keresztül. A legkisebb fény már megállítja a virágzást, ezért olyan helyet válasszunk számára ahol semmi fény nem éri. Legegyszerűbb egy dobozzal letakarni. Ha egy napig is elfelejtjük letakarni, nem fog virágozni. Szeptember végétől vagy október végétől kezdhetjük a takargatást.
Általában miután elvirágzott a növény, azaz májustól nyugalmi állapotba kerül, ilyenkor elveszti leveleit, egészen felkopaszodik. Legtöbben azt hiszik - tévesen -, hogy növényük elszáradt, pedig nem így van. De az is lehetséges, hogy növényünk nem veszíti el leveleit, és fellevelei is késő tavaszig, sőt nyárig is virítanak, ekkor hagyjuk nyugodtan fejlődni és a hajtásokat csak nyár végén - augusztusban - vágjuk le.
A családban mindenkit, főleg a kis gyermekeket figyelmeztetni kell, hogy ne nyúljanak a növényhez, mivel ha egy kissé is megsérül levele vagy törzse, rögtön levezni kezd. Ilyenkor egy puha szalvétával le kell törölni a tejnedvet, és jól kezet mosni utána. Ne tegyük olyan helyre ahol bármilyen háziállat hozzáférhet!
Fel
Spathiphyllum
Vitorlavirág
Fel
Hoya
Viaszvirág
Fel
Amaryllis
Fel
Bouvardia
Borvirág
 Bouvardia virága
Fel
Gardenia jasminoides
Gardénia
 Gardénia virága
Fel
Bougainvillea
 Bougainvillea virága
Fel
Dipladenia
Fel
Stephanotis
Fel
|
